(Dáma Lovag Ihász-Kovács Éva emlékére)
Nézd a végtelent, mi körbefonta most a lelkedet…
Úgy ölelj, akár a napsugár
gyermek-énem óh, ha visszavár;
csillagot ragyogj… színezd a kék eget…
Súgj nekem csodát, ha fúj a röpke, lenge, őszi szél…
jöjj, s dalolj, ha álmodom veled;
újraalkot ím, a képzelet,
s hű szivembe zár… ma még veled legyek.
Légy virág, s e tájra, bús világra hintsd a szirmaid…
Könny a rózsa röpke bársonyán;
messze jársz, s e napnak alkonyán
engedem repülni, szállni lényedet…
Itt maradt a szó, a dal, s tanít tovább a gondolat:
bízz, hajózz az életünk taván,
(egyszer újra láthatom talán…)
s csak szeresd, öleld akit, s amíg lehet…
34 hozzászólás
Nagyon megható és szép, annyi gyengédség és szeretet van benne.
Nagyon tetszett!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Köszönöm szépen!
Valóban ilyen módon szerettem volna búcsúzni Tőle, emlékezni Rá, hiszen ilyen volt Ő, maga is… tele volt szeretettel, derűvel, segítőkészséggel… igazi Művész volt…
Szeretettel: Mónika
Kedves Monika!
Szép és egy jó érzésekkel megfogalmazott vers, a többi meghaladja tudásomat.
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Köszönöm szépen! Számomra az a Minden, a lényeg, ha az olvasóm, az alkotótársam érzi, amit a soraim rejtenek, és látom, hogy érezted! Köszönöm szépen!
Szeretettel: Mónika
Kedves barackvirág!
Ez a vers olyan, mint egy szívbéli, mélyről jövő ölelés. Az ölelést pedig érezzük, nem értjük. Persze értelem sugároz belőle, de a szeretet súg-búg, simogat. Nekem nagyon tetszett.
Üdv,
A.
Kedves Andrea!
Szerettem volna nagyon, ha ahhoz hasonló érzések tükröződnének a versemből, mint amilyeneket megfogalmaztál… Jólesett olvasni a szavaidat… köszönöm…
Szeretettel: barackvirág
A megszokott magas színvonalon írt verset olvashattam most is Tőled, kedves Mónika.
Kedves Irén!
Köszönöm szépen…
Szeretettel: Mónika
Kedves Barackvirág!
Csodálatosan szép emlékezés.
Nagyon tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa!
Jólestek a szavaid, köszönöm szépen…
Szeretettel: barackvirág
Kedves Mónika!
Szeretet és gyengédség árad a versedből.
Nagyon tetszett ez a szép megemlékezés.
Szeretettel olvastam: Ica
Kedves Ica!
Köszönöm szépen, hogy olvastál, és a kedves szavaidat is…
Szeretettel: Mónika
kedves Mónika
Nagyon szép verset írtál Ihász Kovács Éva emlékére.Ő valóban olyan volt amilyennek látod,versed hozzá méltó emlékezés.
Szeretettel. Ági
Kedves Ági!
Igen, ilyen volt, tele szeretettel… Tudom, hogy Te is ismerted Őt, és jólesik, hogy méltónak érzed Hozzá az emlékezésemet… köszönöm szépen.
Szeretettel: Mónika
Kedves Barackvirág!
Tele van a versed szeretettel.
Nagyon szép búcsúzás, méltó emlékezés.
Szeretettel: Zsóka
Kedves Zsóka!
Köszönöm szépen; jólesik, hogy tetszett a versem…
Szeretettel: barackvirág
Szép, és megható vers, kedves Mónika! nagyon tetszett! Üdvözlettel: én
Szia kedves Laci, köszönöm szépen, hogy olvastál, írtál! Jólesik, hogy tetszett…
Szeretettel: barackvirág
Kedves Barackvirág!
Szép megemlékezés.
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Köszönöm szépen!
Szeretettel: barackvirág
Szia barackvirág! 🙂
Tiszta lelked tükröződik itt, méghozzá ritmusosan. Mindig csodáltam azt az életszemléletet, ami verseid (lényed) kapcsán áradt felém.
Ami most megdöbbentett, az az írásjelek kavalkádja. Bennem úgy hatott, mint valamiféle belső káosz, de azt hiszem, érzéseid magyarázzák.
Nagyon megfogott a vers, engem is zaklatott,
Csodaszép, üt is, pedig én nem ismertem…
Hasított belőlem egy darabot, mert asszociáltam… másra.
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! 🙂
Köszönöm szépen, különösen azt, amit az életszemléletemmel kapcsolatban írtál!
Az asszociáció pedig… igen, tudom; értem, és megértem, nagyon…
Az írásjeleket illetően viszont nem teljesen világos a számomra, amit írtál 🙂 amellett, hogy van ám a versemben egy vesszőhiba (de azt nem árulom el, hogy hol van… 😉 későn vettem észre… 🙂 és egy ékezet is elcsúszott, de azt magyarázhatnám a ritmussal, de nem teszem 🙂 ). Ami nem világos, az a belső káosz, amit nehéz összehoznom azzal az életszemlélettel, amit Te is érzel a verseimen keresztül… Lehetségesnek tartom azt is, hogy bizonyos pillanatokban, élmények után, stb. így jön le, és lehet, hogy egy későbbi olvasásnál már nem… 🙂
Szeretettel: barackvirág
Szia barackvirág! 🙂
A vesszőket azért nem rovom fel, mert azt tanultam, hogy néha lehet a saját képünkre is formálni a verseket, minden szempontból. Magyarázkodnod nem kell, elég sokat tettél már le a költészet asztalára.
A belső káosz bennem a rengeteg írásjel kapcsán jelent meg. Talán tévedtem, de én így éltem meg, mivel eddig nem tapasztaltam írásaidban ezek ilyenfajta kavalkádját.
Valóban saját élményeim után jött le így, ne haragudj, ha önnön lelkem szerint éltem meg a verset.
Sokszor jutok arra, hogy inkább nem írok senkihez, mert úgy élem meg a verseket, ahogy a saját belsőm kívánja. Alig akad költő, aki tolerálja ezt.
Minden olvasás után máshogy jön le egy vers, ez így igaz, hiszen egyre többet ad.
Sajnálom, hogy minden verset úgy élek meg, ahogy a saját lelkemből szólna.
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! 🙂
Köszi, hogy megírtad, így már értem! 🙂 Kérdés volt csak, egyszerű, semmi több… tényleg érdekeltek a gondolataid… nem akartalak megbántani…
Tudom, hogy nagyon sokan ismernek engem itt alkotóként, olvasóként egyaránt, és tudott dolog, hogy engedem, hogy az olvasó a saját dallama alapján olvassa a soraimat – érvényes ez a versekre (prózáimra, regényeimre is, amik nincsenek itt fent) és a hozzászólásaimra egyaránt… ha most úgy tűnt, nem ezt teszem, akkor elnézést kérek, nem ez volt a szándékom…
A fenti versem témája önmagában véve elég érzékeny… talán emiatt történt ez a félreértés… felkavarhatja az érzéseket…
Szeretettel: barackvirág
Szia barackvirág! 🙂
Azt hiszem, mégsem értesz, de ez az én hibám.
Káoszról írtam, ami az én számból (tollamból) nem azt jelenti, mint amit a szó valójában takar.
A "belső káosz" nem a versed formájára utalt, hanem az érzéseidre, amiket az írásjelek közé rejtettél. A "belső káosz" bennem mindig erősen pozitív érzelem, mert én is sokszor éreztem már, és a szó szoros értelmében is belevittem verseimbe. A "káosz" kivételesen pozitív szó nálam akkor, amikor mély lélekben úgy reked a szó, hogy mégis a felszínre tör a sorok között.
Elég rendesen félreértettél, ezt sajnálom. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! 🙂
Köszi, hogy elmondtad! 😉
Szeretettel: barackvirág
A verseidben érzem a szép lelkedet, és számomra azért is kivételes a költészeted. Olvasok sokat, sok alkotótól mondhatom rendszeresen, viszont itt nálad minden alkalommal pluszként érződik, hogy akkor írsz, illetve publikálsz, amikor az teljességgel beérik. Ha tévedek , mert előfordulhat azért, vállalom. 🙂
Gratulálok szívből!
Marietta
Köszönöm szépen; nagyon kedveset írtál nekem… Igaz, tényleg akkor publikálok, amikor úgy érzem, hogy beért, és ami azt illeti, jelentősen kevesebbet, mint amennyit írok… emiatt már "megróttak" néhányan az ismerősök, barátok közül… 🙂 és azt hiszem, igazuk van… 🙂
Amit a tévedéssel kapcsolatban írtál, azt külön köszönöm… szoktam olykor én is, előfordul… és olyankor én is vállalni szoktam… 🙂
Szeretettel: Mónika
Sajnálom, hogy Éva néni elment, még mindig szép ez a vers….
Verseim első olvasója, Evelyn.
Nekem is hiányzik…
(Gyere gyakrabban Napvilágra, hozz verseket…)
szép vers szép gondolatiság. szeretettel
Köszönöm szépen, Andy 🙂
Szeretettel: barackvirág
Drága Mónika!
Csodálatos szívből jövő gondolatok a versedben. Én ugyan annyira közelről nem ismertem, hiszen nem rég'-óta ismertem, de olyannak képzeltem, ahogyan bemutattad. A versed nagyon tetszik. Én is szeretem versekben is használni a különféle írásjeleket, szerintem mindegyik más- és mást mond, és az olvasásnál nagyon sokat segít. Minden versed pontosan illeszkedik a verstanhoz, és a szépségét ez soha nem csorbítja. Sokan a ragaszkodásukkal csorbítják a vers érthetőségét és szépségét… a kettőt együtt nem tudják alkalmazni.
Nálad ilyen nem fordul elő. Én minden versedet megcsodálom, s nagyon szeretem olvasni.
Szeretettel: Kata
Drága Kata!
Én ismertem jól… közel állt hozzám. Ennek ellenére eleinte nehéz feladatnak éreztem, hogy írjak hozzá egy búcsúverset; amikor Attila megkért rá, az volt az első gondolatom, hogy képtelen vagyok. Nagy művész volt, sokat tett a kultúráért. Aztán egyszer csak elkezdtem írni, és ez lett az eredménye… Jólesik, hogy szereted a versemet / verseimet; köszönöm szépen nagy szeretettel (egy kicsit nagyon megkésve…).
Mónika