Traumgekrönt
– Teil 2, Träumen (I-XXVIII.)
XIV
DIE Nacht liegt duftschwer auf dem Parke,
und ihre Sterne schauen still,
wie schon des Mondes weiße Barke
im Lindenwipfel landen will.
Fern hör ich die Fontäne lallen
ein Märchen, das ich längst vergaß, –
und dann ein leises Apfelfallen
ins hohe, regungslose Gras.
Der Nachtwind schwebt vom nahen Hügel
und trägt durch alte Eichenreihn
auf seinem blauen Falterflügel
den schweren Duft vom jungen Wein.
Rainer Maria Rilke
Koronás álmomban…
– 2. rész, Álom (I-XXVIII.)
XIV
AZ ÉJ parkra hullt illatával,
mit csillaga csendben csodált,
s közben már Hold fehér bárkával
a hárs lombjára épp leszállt.
Csobbant messzi szökőkút hangja,
mint mese, mi már rég elmúlt, –
a fáról lezuhant egy alma,
s a mozdulatlan fűbe hullt.
Az éji szél közeli dombon
megindult tölgyfasoron át,
s szállította kék lepke szárnyon,
a murci mézes illatát.
Szalki Bernáth Attila
3 hozzászólás
Kedves Attila!
Remek sorok. A szóválasztások nagyon tetszettek, az egésznek nagyon kellemes, jó hangulata van.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm, talán a hármas, négyes alliterációkra gondoltál?
Szeretettel üdvözöl Attila
Kedves Attila!
“Az Éj parkra hullt illatával” tetszett az éj illata. Az éjjelt jellemzik sötétnek, csillagfényesnek, de illatosnak még nem olvastam. Tovább folytatódik a megszemélyesítéssel, miszerint a csillagok csodálták. Itt a csillagok, olyanok, mint ha emberek lennének, akik képesek arra, hogy csodáljanak. Közben a Hold bárkával szállt le a hárs lombjára. A csobbanó szökőkút hangja, a lehulló alma, mind idilli kép és mindeközben a szél lepkeszárnyon hozza a must illatát. Nehéz kifejezni, hogy mi az, ami tetszik benne, mert minden. Összességében tetszik a téma, a szóhasználat, az egésznek a hangulata.
Szeretettel: Rita 🙂