Kedves Hópihe
Én nem vigasztallak, mert hiszak Müller Péter idézetében:
"A szeretet nem múlhat el – megmarad. Ezért van az, hogy senkit sem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet". Nem igaz. Ez nem olyan seb, ami gyógyul. A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad."
Én csak kérlek, de ha volna valami erőm feletetd, akkor parancsolnám is, habár eleve ellene vagyok minden parancsnak, mert az kényszer, és semmi kényszer sem emberhez méltó, De van kivétel, van olyan eset amikor valakit a saját bolgogságához kell kényszeriteni, és én most ezt az esetet használom:
"Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba."
Ez Gabriel García Márquez irta, se én is egyezek vele.
üdv Tóni
Alapvetően vidám természet vagyok, ritka, ha rossz kedvem van, és az sem tart vészesen sokáig. Ez a vers is egy pillanat műve volt. Leírtam, mert jött, és ezzel az érzés is elmúlt.
Köszönöm, hogy írtatok.
Üdv.: Hópihe!
Sokszor jó, hogy az árboc kilátszik a süllyedő hajóból kedves Hópihe. Van mibe kapaszkodni, és segítséget hívni. A baj már csak akkor lesz, ha az árboc is a habok martaléka lesz.
Tetszett a versed.
Szeretettel: István
Kedves Hópihe!
Ízlésesen megformázott, szép versedet szomorúság jellemzi. Ilyen az élet, jönnek időszakok, – remélem nálad csak órák vagy percek – és elmúlnak azok az érzések, amiért bánkódtál. Fogadd tőlem – saját alkotású gyűjteményemből a követkző gondolatot:
"SZOMORÚSÁG
Ne mélyedj el a szomorúságban. Az élet szép.
Nézz körül, mert minden tavasszal kizöldül a rét,
virágok nyílnak a mezőn, a fákon madarak csivitelnek.
Emberek vesznek körül, akik szeretnek, ha Te is szereted őket!
Ne szomorkodj! Örülj az életnek!"
"melynek csak árbóca használható"
…legalább látják majd…
Nagyon szép,egyben fájó érzésekkel
díszített írás!
Csodásan ki tudod fejezni, mi megy ott ´belül´!
Mély gondolatok törnek belőled,
Keserű szavak áradnak felőled.
Remélem kedved vidám lesz
Szemedbe könnycseppet sose tesz.
Kívánok Neked minden jót,
Az életedhez sok-sok sót. /, mely megízesíti /.
23 hozzászólás
Kedves Hópihe!
Kérlek ne légy ilyen szomorú! Szép napot!
Barátsággal Panka!
Kedves Hópihe
Én nem vigasztallak, mert hiszak Müller Péter idézetében:
"A szeretet nem múlhat el – megmarad. Ezért van az, hogy senkit sem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet". Nem igaz. Ez nem olyan seb, ami gyógyul. A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad."
Én csak kérlek, de ha volna valami erőm feletetd, akkor parancsolnám is, habár eleve ellene vagyok minden parancsnak, mert az kényszer, és semmi kényszer sem emberhez méltó, De van kivétel, van olyan eset amikor valakit a saját bolgogságához kell kényszeriteni, és én most ezt az esetet használom:
"Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba."
Ez Gabriel García Márquez irta, se én is egyezek vele.
üdv Tóni
Kedves Panka és Tóni!
Alapvetően vidám természet vagyok, ritka, ha rossz kedvem van, és az sem tart vészesen sokáig. Ez a vers is egy pillanat műve volt. Leírtam, mert jött, és ezzel az érzés is elmúlt.
Köszönöm, hogy írtatok.
Üdv.: Hópihe!
Sokszor jó, hogy az árboc kilátszik a süllyedő hajóból kedves Hópihe. Van mibe kapaszkodni, és segítséget hívni. A baj már csak akkor lesz, ha az árboc is a habok martaléka lesz.
Tetszett a versed.
Szeretettel: István
Kedves István!
Szerencsére eddíg még mindig volt kéznél egy árbóc.
Köszönöm, hogy írtál nekem, örülök, hogy tetszett!
Üdv.: Hópihe!
Kedves Hópihe!
Ízlésesen megformázott, szép versedet szomorúság jellemzi. Ilyen az élet, jönnek időszakok, – remélem nálad csak órák vagy percek – és elmúlnak azok az érzések, amiért bánkódtál. Fogadd tőlem – saját alkotású gyűjteményemből a követkző gondolatot:
"SZOMORÚSÁG
Ne mélyedj el a szomorúságban. Az élet szép.
Nézz körül, mert minden tavasszal kizöldül a rét,
virágok nyílnak a mezőn, a fákon madarak csivitelnek.
Emberek vesznek körül, akik szeretnek, ha Te is szereted őket!
Ne szomorkodj! Örülj az életnek!"
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Mégcsak percek sem voltak,
csakcsupán egy pillanat.
Köszönöm versedet, nagyon szép és nagyon igaz.
Üdv.: Hópihe!
Csak egy csendes kikötő kellene, de várj és hidd el megtalálod te is egyszer.
szeretettel lizavetta
Kedves Elizavetta!
Köszönöm a biztatás, remélem igazad lesz.
Üdv.: Hópihe!
Fájóan szép írás!
Tetszett,hogy ki merted fejezni,azt,ami
sokunkban él!
Gratualok!
Üd:Jegmadar
Kedves Jégmadár!
Örülök, hogy tetszett és köszönöm, hogy írtál.
Üdv.: Hópihe!
Ejjj, de belőlem szóltál, Kedves Hópihe!!!
Gyönyörűt alkottál…
Gratulálook!
Zsolt
Kedves Zsolt!
Majdnem azt írtam, örülök, hogy magadra ismertél a versben, de nem örülök. Remélem rossz hangulatod nem tart sokáig.
Kedves szavaidat köszönöm!
Üdv.: Hópihe!
az árboc rövid "o"
Javítva. Köszönöm!
"melynek csak árbóca használható"
…legalább látják majd…
Nagyon szép,egyben fájó érzésekkel
díszített írás!
Csodásan ki tudod fejezni, mi megy ott ´belül´!
Gratulálok!
Szeretettel:Condor
Próbálok mindent jól feltölteni, de sajnos egy egy hiba becsúszik. 🙂 Köszönöm, hogy megint erre jártál. Jól esnek szavaid.
Szeretettel: Hópihe!
Mély gondolatok törnek belőled,
Keserű szavak áradnak felőled.
Remélem kedved vidám lesz
Szemedbe könnycseppet sose tesz.
Kívánok Neked minden jót,
Az életedhez sok-sok sót. /, mely megízesíti /.
Aranyos vagy, köszönöm a verset! 🙂
Szeretettel: Hópihe
Szia Hópihe!
Nagyon tetszik. Egyik kedvenc versem tőled (és nem csak tőled).
Daniel
Szia Sügér!
Meg vagyok hatva. Ennyire: o.O
Köszönet!
Üdv.: Tócsa (Bonyooooooooo) xD
jujj ez annyira szép, de bánatos is.. remélem hogy mára már szebb a világ
szertettel
Anikó
Köszönöm!
Sokkal szebb! 🙂
Üdv.: Hópihe