Számon kérem az időn, gaz tolvajon,
amit mulasztottam; s hogy vajon
miért nem volt belőle sosem elég.
Nemrég volt, hogy fogtam anya kezét…
Tehettem volna sokszor sokkal többet,
de volt, hogy éhes keselyűk köröztek
felettem, s fogva tartott a félelem.
S hogy nem tettem mégse, az én szégyenem…
Bűneimért nem okolhatok senkit –
sem hívőt, sem azt, akiben nincsen hit.
S nem vádolhatók a körülmények sem
mindazért a rosszért, amit vétettem.
Aranyalma segít ezüst tányéron,
hogy át tudjam ugorni az árnyékom.
Hogy az agyagba bele ne süppedjek,
és tárt karokkal várjanak a mennyek…
Elszámoltatni az időt – mindhiába…
Csak, ha kapaszkodom Isten Fiába,
maradhatok épen itt, a felszínen.
Ha Ővele öltöztetem fel szívem…
8 hozzászólás
Kedves Kári! Nagy gondolatok, hamleti töprengés! Hát bizony az időt elszámoltatni reménytelen vállalkozás. Mint ahogy az is, h az ember másra tolja a saját hibáit. Felhullámzik a vers, eljut a tetőpontra: "Bűneimért nem okolhatok senkit"….majd jön a feloldás"Csak, ha kapaszkodom Isten Fiába, / maradhatok épen itt, a felszínen. / Ha ővele öltöztetem fel a szívem…." Tetszett! Szia: én
Köszönöm szépen értő elemzésedet, kedves Bödön. 🙂
Üdv: Klári
Kedves Klkári!
Elgondolkodtatott a versed.
Az idő semmiért nem hibás, talán nem jól gazdálkodunk, nem tudunk lépést tartani vele, Kevesek vagyunk hit és Isten nélkül.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica!
Különös dolog, hogy valójában be vagyunk zárva az időbe… Köszönöm itt jártad!
Szeretettel: Klári
" Elszámoltatni az időt – mindhiába…
Csak, ha kapaszkodom Isten Fiába,
maradhatok épen itt, a felszínen.
Ha Ővele öltöztetem fel szívem…"
nagyon szép, már-már realistán gyónó, de a végén a metafizikát megtaláló, abban felemelkedő, s így líraivá váló vers.
gratulál: G.
Köszönöm szépen a szavaidat, kedves Grey.
Üdv: Klári
Kedves Klára!
Ez maga a nemes egyszerűség.
Hálásan köszönöm, hogy szavakba öntötted.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs, köszönöm a szavaidat! 🙂
Szeretettel: Klári