Ősz van. November eleje. Mégis az ablakon kinézve ez az ősz már a korai telet vetíti elém. Ugyanis ma (1995-ben) leesett az első hó. Ilyenkor döbbenek rá, hogy az ősz nem tudja, mit akar. Nem tudja, hogy melyik arcát mutassa meg nekünk. Azt-e, amelyik levélbarnító-sárgító, széljárásaival a szép őszi erdőn avart zörgető, a fákat alvás céljából lecsupaszító, a pincékben az ősz elejei szüret szőlejét murcivá, borrá érlelő, vagy azt, ami már, mint a mostani, a telet idézi az ember emlékezetébe, mert oly szigorú. A hőmérő a bizonytalanságot megvilágítandó -3 és +3-4 C fok között ingadozik naponta elég széles területi megosztásban. Minden esetre idebenn a szobában jó meleg van. Mondom, még csak november eleje, tehát az ősznek majdnem a vége van. Az utca havas látványa, a kavargó hóesés bennem a gyermekkorom teleit idézi fel. Bár még nem vagyok túlzottan idős, de már van mire emlékeznem. Felidéződnek bennem a gyermekkorom telei, amikor úgy karácsony táján a hajnali disznóvisítás ébresztett minket egy Budapest-határi kis hegyi település lakóit jelezvén, hogy közeleg a Karácsony és nyakunkon a Szilveszter. Ideje gondolni a nagy-nagy családi mulatságokra és levágni az egész éven át hizlalt ,,cocákat", ahogy akkor a disznókat ,,becéztük" mi, akkori gyerekek. Akkoriban még a karácsonyi szüneten kívül néha ,,divatban volt" /50-es évek/ a szénhiány miatt az iskolai szénszünet. Ennek mi, általános iskolás kisdiákok nagyon örültünk. Hajnaltájt, ami nekem olyan 8-9 óra volt, fogtuk a szánkót és a település-közeli dombon víg szánkóversenyeket, hógolyócsatákat rendeztünk. Majd hóemberépítéssel múlattuk az időt. Később a hóember vált a hógolyóink célpontjává. ,,Kegyetlenül szétbombázzuk". Néha a szánkózás közepette nagyokat buktunk, de oda se neki, ebcsont beforr! Vigadtunk tovább! No, de miről beszélek, hiszen még nincsen igazi tél! Még csak november van! Bár ez a november már kicsit hasonlít a télre, hiszen táj behavazott! A kérdésem úgy érzem, ,,jogos":
Tudja-e ez az ősz valójában, hogy tényleg mit is akar?