Árnyékod voltam,
hozzád tartozó,
te adtál nekem életet
mert fény nélkül ugye,
az árnyék nem lehet…
Azt mondtad nekem:
„Minket nem lehet
sohasem szétválasztani…”
pislákolsz, vagy ragyogsz
(de) fogsz világítani.
Azt mondtad nekem:
„Izzásom mindig
éltetni fogja fényemet
soha nem szűnő
napsugár vagyok Neked!”
(de) Kihűltél, mint egy
tál forró leves,
mint máglya után a hamu,
Ó babám! Már tudom:
Az előző versszak kamu…
6 hozzászólás
Jó, ügyes!
Köszönöm, és gratulálok a győztes versedhez! 🙂
“az árnyék nem lehet?” kérdőjel magyarázásnál?
az utolsó sor megnevettetett.
Igazad van! Köszi
Gyömbér, kívánom találj ujra egy szétválaszthatatlant:) gratulálok a vershez!
Köszönöm! :)))