a hulló pelyhek beterítik a várost
vetkőznek a fák
a pormacskák megbújnak a sarokban
az eső majd kimossa
belőlem
a félelmet
a rettegés
marad a gyomrom és szívem mélyén
Tavasz és nyár közt az őszben (Van Gogh színeire)
By PoppyBy PoppyBy Poppy
8 hozzászólás
Végre egy teljesen használható modern verset olvashatok…
Zure!
Eddig csak a hozzám közelállók látták a verseimet, így te vagy az első, aki nem a személyemet értékelte kedvességből, hanem a művemet, így külön nagy köszönet neked!
Poppy
…..kicsit sok az “a”…a címe teszi legérdekesebbé:)…..vers?…vagy csak úgy rendezted:)….a gondolatok hangulatosak!!!…üdv.
Doratea, köszi az értékelést.
Én versként gondolok rá. 🙂
Ha visszajössz majd még olvasgatni hozzám, látni fogod, hogy tényleg nem ragaszkodom a rímekhez (néha nagyon nehezen megy), inkább a “szabad vers”, vagy Zure szavaival élve a modern vers áll közelebb hozzám.
Egyszer olvastam valahol: Vers az, ami nem ér ki a lap széléig a könyvben. :))
Üdv,
Poppy
Szia,
szépek a képeid, képzettársításaid. Elgondolkodtató, nyitva hagyott szösszenet. 🙂
Ja, és szeretem a szösszeneteket! 🙂
A hangulata, fantasztikus. Sodró ritmusa van, nem kellenek rímek, tökéletesen áll, nagyon tetszik! Gratulálok hozzá!
Moern vers, de ez csak egy dolog. De megérintett a hangulata, tetszik.
Gratulálok: András