Úttalan utakon toporog az idő,
lába alatt lassan csenevész gaz kinő,
nem tudja, mikor és azt sem tudja, hova,
megette hős lelkét, az idő zord foga.
Ma kell az a döntés, holnap már hiába,
romos életének, hitvány lap tanácsa,
rozzant vén remete, Napnak bús alkonya,
szendergő szürkület, alatta nyoszolya.
2 hozzászólás
Bizony kedves Edit !
Lehet, hogy a következő pillanatban is már késő…
Jól elkaptad a pillanatot.
Szeretettel olvastalak: Zsu
Köszönöm Zsu! Kedves vagy! 💖