Nem vonz a távoli végtelen tenger,
Várhat az óceán, zord sivatag.
Csábít a bércek szüntelen orma,
Szirteken megbúvó titkos patak.
Óhajt az Öreg Tölgy dús koronája,
A kéjes sóhajú tölgyfalevél,
Parányi fűszál – ezer kis emlék -,
Száz titkot rejt az ős-meredély.
Kankalin illata vágyakat ébreszt,
Galagonya táncol a domboldalon,
Gomba kukucskál az erdők mélyén,
Gyöngyvirág mámora rőt avaron.
Ciripel a cincér, rezzen a bükkös,
Megigéznek sziréni dalok,
Duruzsol a forrás, gyöngy zenéjét
Hallom a pusztán, s dúdolgatok.
Őzike villan, szökken a teste,
Reccsen az ág és pattan a gally,
Rámsimul végre a végtelen este,
Behunyom pillám, -leple takar.
Illan az emlék éji varázzsal,
Az álomkép vele tovasuhan.
Tűnik az ábránd. Mit hoz az élet?
Látom a tükröt és benne magam.
Javítás az építő kritikák alapján 2016 márciusában:
Nem vonz a távoli, végtelen tenger,
és várhat az óceán, zord sivatag,
mert csábít a bércek végtelen orma,
s a szirteken megbúvó titkos patak.
Óhajt az Öreg Tölgy dús koronája,
a kéjes sóhajú zöld tölgyfalevél,
sok parányi fűszál – ezer kis emlék -,
apró titkokat rejt az ős-meredély.
Kankalin illata vágyakat ébreszt,
galagonya táncol a domboldalon,
hol gomba kukucskál az erdők mélyén,
s a gyöngyvirág mámora kél avaron.
Ciripel a cincér, rezzen a bükkös,
élni igéznek a sziréni dalok,
duruzsol a forrás és gyöngy zenéjét
hallom a pusztán, mikor dúdolgatok.
Most őzike villan, szökken a teste,
majd reccsen az ág is, és pattan a gally.
Rámsimul immár a végtelen este,
pillám uralja, míg a leple takar.
Illan az emlék egy éji varázzsal,
mert az álomkép vele tovasuhan.
Ha tűnik az ábránd, mit hoz az élet?
Én látom a tükröt, és benne magam.
Végleges javított változat:
Hiába bűvöl a sószagú tenger,
várhat az óceán, kősivatag.
Csábít a bércek szüntelen orma,
szirtek közt megbúvó titkos patak.
Óhajt az Öreg Tölgy dús koronája,
a kéjes sóhajú tölgyfalevél,
parányi fűszál – ezer kis emlék –,
titkokat sejtet az Ős-meredély.
Kankalin illata vágyakat ébreszt,
galagonya táncol domboldalon,
gomba kukucskál az erdők mélyén,
gyöngyvirág mámora rőt avaron.
Ciripel a cincér, rezzen a bükkös,
megigéznek a sziréni dalok,
duruzsol a forrás, friss zenéjét
hallom a pusztán és dúdolgatok.
Egy őzike villan, szökken a teste,
reccsen az ág, vele pattan a gally…
ám utolér a halkszavú este –
lehunyom pillám –, a leple takar.
Illan a pillanat éji varázzsal,
az álomkép vele tovasuhan.
Tűnik az ábránd. Mit hoz az élet?
Látom a tükröt és benne magam.
43 hozzászólás
Szia Kankalin!
Isten hozott a Napvilágra!!!
Gyönyörű verssel mutatkozol be nekünk!
Csodálatosan szépen fested meg az érzést… Nagyon szeretem a természeti képeket… S ez a vers telve van a természet és a magyar nyelv csodáival!!!
Szeretettel gratulálok és remélem sok szép percet… órát… napot töltesz itt, a Napvilágon!
Falevél
Falevél, teljes szívemből köszönöm felettébb kedves a hozzászólásod! Ráadásul te vagy az első. Jólesik az ösztönzés. Úgy legyen! Ugyanezeket kívánom neked is!
Üdvözlettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nagyon szép verssel találkoztam, élvezettel olvastem végig, olyan jó a ritmusa, szépek a rímjeid, s valóban, nagyon költői szavakat használsz és szép képeket társz elénk. Megnéztem az adatlapod, s ni… új kislánnyal gyarapodtunk, ezért szeretettel köszöntlek körünkben.
Sok ilyen jó verset írjál, amit mi szívesen olvasunk és értékeljük annak megfelelően.
Szeretettel: Kata
Köszönöm Kata, örülök, hogy tetszett! Remélem lépést tudok tartani a jelenlévőkkel! Elég nehéz lesz! Üdvözlettel: Kankalin
A nagyszerűen megfestet táj képeiben végig érezhető
a jelenléted, és nagyszerű a végén a csavar is, hogy mindez csak álom
Igazán remek vers!
gratulálok
Kedves András! Köszönöm a hozzászólásod! Igazán jól látod a vers lényegét! Tényleg az álmomról szól. Üdv: Kankalin
Kedves Kankalin!
Elődeim elmondtak már mindent. Gyönyörű a versed. Muzsikálnak a daktilusaid, trocheusaid.
Gratulálok.a.
Ez gyönyörű! Nekem is a verslábak tűntek fel először, és a vers szép zeneisége, amit a hang- és hangulatfestő szavak csak erősítenek. És még magadat is beleszőtted. 🙂
És a csattanó is jó!
Gratula,
Poppy
Kedves Antonius! Köszönöm kedvességed! Azt hiszem rőt ad, hogy folytassam az írást!
Üdvözlettel: Kankalin
Köszönöm szépen, Poppy!
Üdv: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nagyon tetszik a versed. Már többször elolvastam, s elsősorban a zeneisége fogott meg.
Gratulálok: Colhicum
Köszönöm, Colhicum! Tényleg nagyon szeretem a znét!
Üdvözlettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Először olvastalak, de nem utoljára.
Nagyon jó vers.
Gratulálok.
A.Adrienn
Köszönöm Adrienn, nem is sejted, milyen sok erőt adsz!
Üdv: Kankalin
Igazán remek dallama van, olyan természetességgel tűnnek fel a képek, mintha az ember veled együtt álmodna. Van ebben bérc és pusztaság is, de nagyon melegszívű alkotás!
gratula:ruca
Szia ruca!
Örülök, hogy így jött le, mert ezt szerettem volna elérni! Mármint hogy hátha esetleg valaki éppen erről álmodik!
Az jóleső. A dallamát nem tudom, de nekem csengettyű szól mindig, amikor erre a tájra gondolok. Mellékesen meghasad a szívem, mert nem jutok oda el annyiszor, ahányszor szeretnék. Azon gondolkodtam, hányszor szeretnék. Ha tehetném, ott lenne újra az otthonom! A pusztaság nem az én világom, de sajna most el kell fogadnom!
Köszi meindent! Kankalin
Kedves Kankalin!
Meseszép verset írtál, és valóban az érzések a fontosak, amelyek megbújnak a képek között.
Csodálatosan szépen játszol a magyar nyelvvel.
Olyan ró a ritmusa, mintha egy Weörös Sándor művet olvastam volna.
Tényleg kevesen képesek erre!
Örülök, hogy itt járhattam, mert pontosan azt kaptam, amire vágytam.
Gratulálok!
Üdv.:Tamás
Szia J.N.!
Nagyon köszönöm amit írtál, igazán megtisztelő!
Szeretem a magyar nyelvet, az irodalmat, meg a zenét is. Igyekszem ezeket ötvözni, amikor csak tudom, több-kevesebb sikerrel.
Köszi, hogy bekukkantottál!
Üdv: Kankalin
Szia Kankalin!
Álomszép!
Szinte ´látni´a képeket!
…és ilyen sorok mint:"Száz titkot rejt az ös-meredély"…
a fantázia,az ihlet csodái!
Minden elismerésem!
Az,hogy ´Kankalin´is ´szerepel´benne,külön érdem!
Gratulálok!
Szia:Jegmadar(Condor)
Ui..ha szabad,elviszem…?
Szia Jégmadár!
Köszönöm a dicséretet, meg azt is, hogy elolvastad! Az utóiratot nem igazán értem. Mit vinnél el, és hova? Úgy látszik, nehéz ma a felfogásom. 🙂
Szia: Kankalin
Ui…azt jelenti,hogy a kedvenceim közé tenném!
Ha engeded!?
Szia Jegmadar
Szia Jégmadár!
Ha úgy gondolod, tedd a kedvenceid közé! Megengedem, persze. Én nem kérdeztem meg senkitől, akit oda tettem. Vicces, de nálam is ott vagy a 10 között. Tetszenek a verseid (az a három), és olvasnék többet is, ha feltennél párat! Én várom! Jó a stílusod, van mondanivalód, és nagyon tetszik a versforma. Tudom, ez nem mindenkinek jön be, de nekem igen. Oda tehetem a pontokat és a vesszőket, ahova én akarom. És én tudom hova tegyem.
Szia: Kankalin
Kedves Kankalin!
Csodaszép természeti képeket festesz le versedben zenei kisérettel. Dalol, lüktet ahogy olvasom.Nagyon szép lett, gratulálok.
Szeretettel:Margó
Kedves Margó!
Köszönöm kedves véleményed!
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Gondoltam elolvasom az első versed.Szép ez. Elképzelni is kellemes.
Barátsággal: Ági
Szia Ági! 🙂
Örülök, hogy elolvastad, mert ezáltal én is, újra. 🙂 Azóta javítottam rajta ezt-azt, de itt nem teszem, mert a verseim úgy vannak jelen a Napvilágon, ahogy azokat valamikor megálmodtam. Hibáktól hemzseg ez a vallomás, elképzelni pedig kellemes, ott lenni gyönyör. 🙂
Köszönöm szépen, hogy meglátogattál botladozásaimban is. 🙂
Szeretettel: Kankalin
(Amúgy nem ez az első versem, hanem a "Mint az angyalok". 🙂 Azt 14 éves mivoltommal alkottam, meghaltam belé, és meghatározta a mostani életem is.:)
Kedves Kankalin!
Szépek a versedben a leíró képek, no és a neved sem maradhatott ki belőle! Üdvözlettel: Szilvi
Szia Angyalka! 🙂
Azok a képek úgy élnek bennem ma is, hogy szaladok feléjük, ők pedig felém szaladnak, mert összenőttünk. 🙂
Tulajdonképpen a nevem e versből származik, mert az a virág a kedvencem. Szeretnék egész életemben olyan maradni, mint amit illatával és életútjával képvisel. 🙂 Ez csak rajtam múlik, úgyhogy Kankalin leszek továbbra is. 🙂
Köszönöm szépen, hogy itt jártál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia kedves! Egy hét után, mikor hazajöttem a síkságra a Mátrából, én bennem is ilyen dallamok suttogtak 🙂 Nagyon dallamos, nagyon beleélhető a versed, a természet, az erdők varászerejének a hite árad belőle, amit teljes mértékben megértek. És a záró sor. Nos, a tükrök sok képet mutathatnak, erről már írtam én is, mégis, ha csillog a szempár, az arc is gyönyörű, hidd el 🙂
Hanga
Szia Hanga! 🙂
Amikor ezt a verset megírtam, még nem tudtam, hogy a Világ Közepén mennyi minden vár rám, sokkal több, mint amit bármikor hittem. Hogy azok a tölgyesek egészen másként hajlanak, a virágok pedig úgy nyílnak, ahogyan én szeretném. Nem tudhattam. Ezért is volt jó újra elolvasnom e sorokat minden hibájukkal, mert arra jutottam, hogy lelkileg semmin nem változtatnék, technikailag pedig azért nem fogok, mert okulok saját hibáimból. 🙂
Köszönöm szépen, hogy nálam jártál, jólesett. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Most éppen olyan hangulatban vagyok, hogy versed elandalított ebben a késői órában.
Mintha csak képeket festettél volna " gyöngyvirág mámorában.
Gratulálok ahhoz a kankalinhoz, aki mindebben meglátta magát.
Megigéztél: Ica
Szia oroszlán! 🙂
Ezt a verset azért írtam, mert valaki hitt abban, hogy talán konyítok valamennyit a költemények terén. Megpróbáltam, így sikerült. Azóta javítottam rajta, de ezt csak én látom. Mindezt úgy próbáltam, hogy a tartalom ne sérüljön. Komoly betegség miatt nem jutottam el arra a tájra, ami bennem örökre a Világ Közepe marad. A gyökereim onnan erednek, ott is vannak, meg sok más is. 🙂
Valójában ettől a verstől lettem igazán Kankalin. Mindig a kedvencem volt ez a virág, de itt értelmet is nyert ennek miértje.
Köszönöm, hogy megigézhettelek a majdnem első versemmel. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Nagyon szép…egységben a tartalom és a forma, csodás képek, jó szerkezet. 🙂 Üdv. Éva
Szia Éva! 🙂
A tartalom belülről jött akkor, a forma ösztönös volt, csak kiszaladt belőlem. A képek ilyenek, ezért is hiányzik annyira a Világ Közepe. 🙂
Köszönöm, hogy megtiszteltél jelenléteddel. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Jártál nálam, gondoltam, illik nekem is tiszteletemet tenni Nálad. S milyen jó volt ez a gondolat!
Nagyon szépen írtad meg ezt a verset, szinte belevarázsoltál a tájba, s láttam magam körül a természet forgatagát, hallottam a ciripelést, éreztem a kankalin illatát.
Szeretettel: dodesz
Szia dodesz! 🙂
Ezzel a verssel indultam el itt. Vannak benne olyan hibák, amelyeket később észrevettem az építő kritikák alapján, de csak a saját gyűjteményemben javítottam ezeket. Igyekeztem fejlődni, mindig hozzátenni egy kicsit a tanultakhoz és a tapasztaltakhoz.
Szeretem ezt a verset, mert arról a helyről szól, amit örökre a szívembe zártam.
Köszönöm, hogy tiszteleted tetted a képek, hangok, illatok forgatagában. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Nagyon megborzongattál, ezzel a gyönyörűséggel!
A vonzódásaid, a gyönyörűen megfestett természeti képek, az emlékezés, az elmélkedés, s önmagad megpillantása végül a tükörben, gyönyörűen ívelő vonulat. Rengeteg mindent szépet és jót elárultál versedben magadról. Szeretettel üdvözöllek!
Ildikó
A hegyek, a zene, az irodalom, a természet, a vadvirágok szeretete, mind, mind, közös bennünk!
Szia Ildikó! 🙂
Örülök, hogy betértél az itt debütáló versemhez. Arra késztettél, hogy tüzetesen átnézzem. 🙂
Rengeteg hiba van benne. A szótagszámok rendezetlenek, a rímek kiforratlanok, a sorkezdő nagybetűket nem kedvelem, viszont mégis ez a vers indított el a szonettek, az időmértékes verselés felé, úgyhogy nagy kedvencem már emiatt is.
Hogy éppen az a táj jelenik meg benne, amit soha nem feledhetek a gyökerek miatt, az csak hab a tortán.
Mivel most általad előtérbe került, átgondolom, alá fogom tenni a mai tudásom alapján született változatot.
Köszönöm szépen, hogy megtaláltad ezt a verset! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Látod, mire jó egy friss szem!
Nem mondod, hogy ennyi hiba van benne!
A tartalom, s a zenéje, teljesen lekötötte a figyelmemet.
De azért kíváncsian várom, a mai változatot!
Honnan szedted fel a gyökereidet?
Szeretettel: Ildikó
Szia Ildikó! 🙂
Azt mondta valaki, akinek számomra mindenkinél fontosabb a véleménye, hogy ne javítsak itt a verseken, mert úgy láthatom a fejlődésem. Megfogadtam tanácsát, nem nyúltam az eredetihez, viszont véleményed arra inspirált, hogy az építő kritikák alapján szerzett tudományokat valahogy mégiscsak megmutassam a versben.
Ennél sokkal többet tanultam, de az eredeti érzést semmiképpen nem akartam megváltoztatni, úgyhogy technikailag bőven maradt benne javításra szoruló rész, viszont neked ajánlom gyökereim, mert ha nem írsz a tűnő ábrándom alá akkor nem biztos, hogy ilyen mélyen átgondoltam volna.
Az eredeti alá tettem a javított verziót.
Köszönöm, hogy ösztönöztél. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Jó lett, szépen kifinomítottad!
Az az igazság, hogy volt mit, mert ez a vers, így is, úgy is nagyon tetszik nekem!
Szeretettel: Ildikó
Kedves Kankalin!
Nekem az első verzió sokkal jobban tetszik. Gördülékenyebbnek, szívbe szökőbbnek találom. De lehet, csak azért van így, mert én mit sem tudok a versírásról.
Mindkét alkotás nagyon szép, s üzenetazonosságuk mindkét feldolgozásban azonos szinten bontakozik ki az olvasó előtt. Válogasson ki-ki, melyik tetszik. :))
De ha csak az első változatot lett volna szerencsém olvasni, nem lenne egy szikrányi hiányérzetem sem.
Üdvözlettel: Laca
Szia Laca! 🙂
Újra elolvastam mindkettőt. Érdekes, hogy most nekem is az első tetszik jobban. Szerintem azért, mert az spontán alakult, első felindulásból, a pillanatnyi érzést sugározva. Emlékszem, miként robbant ki belőlem akkor.
A második inkább mesébe hajló, az átalakítás miatt megfontoltabb, visszafogottabb. Lassabb a lefutása is, visszafojtja az elsöprő érzelmeket.
Ezért nem változtattam meg az eredeti verset, inkább mellékeltem azt, hogy milyen lehetett volna.
Amiket azóta tanulgattam, azokat próbáltam inkább a későbbi írásaimban felhasználni.
Köszönöm, hogy foglalkoztál vele, mert tanulságos, amit megfogalmaztál. 🙂
Szeretettel: Kankalin