Csobogó napfényben úszott a vonat,
mely néha megállt a Dunát üdvözölni.
Tűnődtem, míg néztem az utasokat,
tudnék-e gyilkolni, embert ölni?
Fáradt voltam, sok-sok műszak izzott
izmaimban, szemeimbe égett tegnapok
elmosták körülöttem a piszkot,
a várost, a képeket…és láttam, szebb vagyok
idebenn: pucéran, mint a csecsemő.
Még nem vésődtek belém emlékek,
tekintetem játszó csillagával nevető
horizontra csalhat új idő, nem félek.
Jó lenne nem ébredni sosem, jó lenne.
Ringat az út. Meleg pír lep és kölni
illata leng be. Egyszer tán felébredve
tudnom kell gyilkolni, embert ölni.
6 hozzászólás
Kedves Attila!
Embert talán nem kell ölni, bár ha felébredünk, lehet, harcra ébredünk.
Tetszett a versed.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa!
Sohasem muszáj más embert ölni.
Magunkban kell megöldökölni "ama ó embert" 🙂
Köszönöm, hogy itt jártál
Barátsággal
Koós Attila
Szép vers. Sosem tudhatjuk, mit kíván az élet. Csak remélhetjük, hogy nem olyanokat, amelyekkel nem tudunk, nem akarunk megküzdeni…
Szervusz Irén!
Pontosan így van.
Azt hiszem, a Családokban a gyermeknevelés része, amikor felkészítik a csöppet a világ mocskos dolgait kikerülni…a vallásnak volt tiszte régen az erkölcsi dilemmákra való felkészítés, a jellem ebbéli pallérozása.
S közben az emberke emberré cseperedett, s maga igyekezett az otthoni és az isteni tanításokból az élet otromba, durva kérdéseire önmagából válaszokat nyerni.
Ki az egyiket vagy másikat nélkülözte hozott csöpp idegeiben, onnan vett eszméihez, ahonnan tudott…vagy ahonnan kötelezték.
De azt hiszem, ezt mindannyian tudjuk, csak nem mondjuk ki mindig…csak mi, ugye, írunk 🙂
Barátsággal
Koós Attila
Kedves Atila!
Kissé furcsa tűnődésed volt, amíg vonatod napfényben úszott…
Azét kívánom Nked, ne kelljen felébredve megtudni, hogyan kell gyilkolni, embert ölni!
A versed – furcsa tartamától eltekintve – igazán jó.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata!
Mi, emberek, mind furcsa tartalommal rendelkezünk.
Vannak-e olyan erkölcsi gátaink, amelyeket át nem lépünk egyetlen gondolat erejéig?
Lehet-e felkészülni, hogy szélszőséges esetekben erkölcsileg helyes döntést hozzunk?
Szerintem igen.
Hány olyan ember létezik, aki, ha döntés elé kerül, nem veszi el egy másik ember életét semmilyen körülmények között, csak mert egyszer így határozott?
S hány olyan, akinek felkészületlenül szükséges egy meg nem választott, el nem hitt pillanat alatt döntenie?
Többek között ezért gyönyörű az hit: mert reményt ad.
Jó, ha kinn és benn egyaránt emberek vagyunk, de inkább benn legyünk azok, mert ha kifordulunk is magunkból, a máz alól is sebek nélkül születünk 🙂
Barátsággal
Koós Attila