Üvegkereten áthatol a kép
Egy távoli smaragd vidék,
Aprócska szilánk törik szét
Ahogy egy könny útra kél,
Egy szivárvány ízű fény
Álomországomba elér, s
Hiába repedő lapon
Áthatolhatatlan karom,
Északi lila áramlat
Csak elmémbe ragyoghat,
S a remény, elmúlásra
Fejem oda hajthatom majd.
Üvegen túl…
By Hayal
1 hozzászólás
Nagyon szomorú, bár szép vers. A reményt soha nem szabad feladni… Te se tedd!