Ostromol a pusztai szél
ég,-és földet,
forog.gurul ördögszekér,
magot pörget….
Őszi puszta szikes földje
repedezett,
réseibe termés magja
beleesett….
Elviharzik fölötte az
idő szele,
égiekből milliárdnyi
hópelyhecske
hull a résbe,betakarva
pici magot,
szundikálhat Kikeletig
hat hónapot.
Csöpp kis mag vagy mázsás medve
barlang mélyén
természettől védelmet kap
még az idén…
Csend ül tanyán…deszka között
besújt hideg,
xilofonként lóg a jégcsap
ablak felett….
Őspalackból kiszabadult
viharszellem
száguldozva zúg és ordít,
siklik jégen….
két tér között egyvonalban
fehér határ…
láthatatlan erő tombol,
itt a TÉL már!
4 hozzászólás
Kedves kis vers, szép képekkel mutatod meg a szél és a természet rejtelmeit…
üdv:Roni
mint új tag,üdvözöllek!:)…igazán ilyenkor puszta a puszta!!!…szelek hazája….köszi,hogy olvastál:)….szia
Nagyon játékosan tanítja atermészetébredésének első fázisát.
a legjobbanez a kép tetszik “xilofonként lóg a jégcsap
ablak felett….”
Szeretettel: marica…….:):)
…köszi véleményedet:):)….bár tél van, de igazán nincs még foga a hidegnek……ilyenkor mindíg eszembe junak a sorok..”Hol a boldogság mostanában, barátságos meleg szobában”…kellemes ünnepeket és BUÉK!!!!:):):)..