Veled az életem olyan, szép
Nélküled minden perc veszteség!
Sajnálom az időt, mit külön élek
Azaz akkor, inkább nem is élek!
Szeretek mindig karjaidban lenni
S minden reggel nem elbúcsúzni!
Mindig egybe forrva, szeretve lenni
Őrült szenvedéllyel, mindig szeretni!
Szeretni téged, igaz szerelemmel
Hová a gonoszság már, nem ér fel!
Igaz tiszta érzés, ami engem éltet
Szeretlek téged ameddig csak élek!
Vágyam örökké csak érted ég,
Minden nap oltod egy kicsikét!
Hisz napközben, míg várok rád
A láng magasan csap fel már!
Azt írod, hogy csak értem élsz,
Nincs is nagyobb öröm ennél!
Mi már csak egymásért élünk
Nem is kell több, már nékünk!
Az otthonunk a mi, mentsvárunk
Oda senkit nem is várunk
Az szerelmünk szigete
Nincs ott senkinek helye!
3 hozzászólás
Szép szerelmes vers, remélem, ez az érzés sosem fog kihunyni.
Kedves Rozália!
Én is remélem, ha végre így egymásra találtunk a hátralevő életünket boldogan és együtt fogjuk leélni.
Adja meg az élet és a szerelmetek, hogy úgy legyen!!!!!
Szeretettel Inda.