Víz vagyok s nevethetsz ezen
Ha játszol s hullámokat keltesz azokat is elnyelem.
Neked vicces ez az egész, ahogy a víztükör megtörik olykor,
De rettegsz mikor a felszínen vihar tombol.
Mert pusztítok néha, harcolok ha kell,
Viszont csendbe vagyok, ha a békés hajnal rám figyel.
Te nem tudod mikor vagyok pusztító s mikor békés
S feszegeted a határokat hogy ez ne legyen kérdés…
5 hozzászólás
Szia Noir!
nagyon ötletes…néha New York jutott eszembe, bár tudom ez csak költői jelkép…én viszont nem a határaidat feszegetném, hanem a nyugodt tótükör és a tomboló óceán közti finom árnyalatokra lennék még kíváncsi…
Üdv: Cal
Nagyon egyedi és ötletes képalkotás!
Gratulálok!
Deiphobae
Kedves Noir!
Kicsit szomorú, kicsit dühös voltál mikor ezt a verset írtad? Rám így hat. Szép képekkel mutatod be ezt a hangulatot. Üdvözöllek:Magdi
Igen valóban, bár inkább szomorú voltam mint dühös, de ez kettő nálam gyakran csap át egymásba
igen, azt hiszem valóban, bár nem dühös voltam hanem szomorú, bár nekem ez a kettő gyakran csap át egymásba