Leng a zászló, száll és lobog,
fényes selyme büszkén suhog,
hirdeti a dicsőséget,
éltetve a reménységet.
Leng a zászló, lengedezik,
szélein már szakadozik,
idő terhe meggyötörte,
régi fényét elvesztette.
Leng a zászló, szél cibálja,
vihar dühe csak dobálja,
feladta a meddő harcot,
megszenvedett sok kudarcot.
Lóg a zászló, nem lobog már,
szebb napokat többé nem vár.
Nem éltet új nemzedéket,
siratja a veszteséget.
4 hozzászólás
Kedves Judit!
A zászlók már csak ilyenek, ahogy az eszményük is idővel.
Jó kis vers!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Nagyon köszönöm!
Szeretettel, Judit
Az életerő sugallta első verszszaktól elindul a halál felé a vers. A lobogóból, egy zászló maradt, remélem, újra lehet éleszteni. Erős vers, nagy mondanivalóval.Gratulálok!
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Igazad van, ez a zászló az életet és kitartást is jelképezni szerette volna…
Köszönöm, Judit