Zúg a harang már, csiszolja a bércet.
Ki az, ki a csúcsra felérve megáll,
simogató nap még fényeit adja,
de hallva a szív!
A lélek emelt fel, az is taszít le.
Csúcs? Oda felértem -de mit mond
a szem!Lent a völgyben sötét angyal
húrja cikázik.
Zúg a harang. Sikoltanak a lelkek.
Mire gondolok,ha süket fülekre
lépek: kis kalapács zaja most
dübörög már…
10 hozzászólás
Szia!
Többször is elolvastam, nagyon ütős.
Szeretettel: Eszti
Szerbusz Eszter, örülök értékes véleményednek!
ruca
Úgy igyekszik az ember belegondolni ilyenkor, és ott a fülben, azok a kalapácsütések, szinte szakítani tudnak. Annyira képes fájni.
Ritkán vagy itt, de amikor írsz, az ahogy Eszti is jelezte, ütős!
Szeretettel:Selanne
Szia- piszok kót hónapom volt, olyan igazi kiütős, köszönöm,hogy
megtiszteltél a látogatásoddal és köszi a véleményed is!
ruca
Szia-bizony nagyon ütős két hónapom volt:köszönöm megtisztelő
véleményed és látogatásod!
szer:ruca
Szia ruca! 🙂
A harangzúgás nem mindig negatív. Ha nem csendítenek mellette, akár kellemes is lehet a fülnek. A versed megráz, de ez a dolga, mert a kategóriája "elmúlás".
Nem tudom, miért érzem mégis azt, hogy virágba szökken a remény, s a lélek olyan kivételes csodákra is képes, amelyeket semmilyen harangszó nem tud semlegesíteni.
A középső szakaszban tetszik az ellentét. A kis kalapácsot porrá zúzza.
Jó a vers, tőled megszokottan mély és emberi. A megjegyzésben a dátum optimizmusra ad okot: találkozunk itt, kétezer év múlva. 🙂 Úgy legyen! 🙂
Szeretettel: Kalin
Heló Kalin! A harangzúgás-bárhol a világon-mindíg azt juttatja eszembe,hogy valaki jön v, valaki megy. És oly sokszínű a harang, mint amilyen sokszínű maga az ember. De a lélek az valóban fontos, az maga az ember v.talán több is! Örülök neked nagyon, hogy itt vagy és hogy biztató tetszést írtál!
szer:ruca
Kedves Ruca!
Tetszik a vers, én szeretem hallani a harangszót.A harang mindig valakiért szól, értünk is. Imára szólít, elkísér, vigasztal, velünk sír. Lehetne hosszan sorolni. Ez a vers az én számomra valami mély nehéz érzést takar.
Szeretettel üdv:Vali
Úgy gondolom, a harang mindenkinek szól és előbb-útóbb mindenki meg is hallja ezt a hazahívó, lélekmelegítő kondulást-és amikor ez bekövetkezik, akkor kezd érett ember lenni-velem is ez történt,nem szégyenlem bevallani. Most úgy alakult,hogy jövök-megyek a határán át és vissza, de egy harangszó bárhol azt sugalja bennem, hogy haza! Néha ezen mosolyognak a fiatalabb kollégái, de még nem tudják azt, amit én már megértem. Nem tudják, hogy őértük is szól!
Köszönöm, hogy meglátogattál!
ruca
Kedves Ruca!
Ilyen az a vers amikor görcsösen szorongat egy gombócot a torkom és nem tudok, nem akarok megszólalni.
Nagyon szép!
Judit