Lábam lebben a szélben,
tétova léptemet érzem
elveszik… ahogy a talaj alatta…
Bátrabb leszel, ha célt lelsz
szél fodra néha keményebb
támasz ha szárnyalsz, mint alant
a por: süpped a talpnak.
Ahol szürke az angyal
sárba taposva a lélek…
Sírtam: esőm könnye mosta a szárnyam,
mígnem csillog a toll, s nem álca:
egyként fényes a fekete fehérrel…
Szikla peremén állva, szemem az égen…
Ha előre lépnék, halál a vége?
Dehogy! Erős hitem szárnyra kap:
lábam lebben a szélben,
tétova léptemet érzem
elveszik… ahogy a talaj alatta…
8 hozzászólás
´Szikla permén állva,szemem az égen…
csoda jó!
Gratulálok:sailor
Köszönöm, Sailor!
Csoda jó…
Hmm…. "…végül is, nem olyan rossza az! " – mondta egyszer egy vajákos asszony a tenyerembe nézve, miután kirázta a hideg! 😀
Örülök, hogy olvastál! 🙂
Kedves Gabe!
Nagyon tetszik a versed. Minden egyes vsz. nekem is szól.
Szikla peremén állva, szemem az égen…
Ha előre lépnék, halál a vége?
Dehogy! Erős hitem szárnyra kap:
Ez meg különösen.
szeretettel: hundido
Kedves hundido!
Örülök, hogy Neked is szól!
Bár a szárnyra kapást szó szerinti értelemben nem próbálnám ki, de egyébként támaszkodok fenntartó erejükre! Örülök, hogy Te is! 🙂
Hogy ne legyen mégsem túl értékelve, elmondom, hogy 23 perc alatt írtam. Ahhoz képest nem lett rossz 🙂
Örülök, ha ennyi idő alatt tudtam egy-egy kellemes percet szerezni Neked! 🙂
Köszönettel: Gabe
Kedves Gabe !
Pengeélen táncoltatod a verset, nagyon tetszett.
Szeretettel olvastalak : Zsu
Szia Zsu!
Örülök, hogy tetszett! 🙂 Mindig penge élen táncolunk, mindig szikla peremnek tűnik minden a döntések előtt, hisz a jövő, a biztos pont, ahová lábunkat tesszük egészen addig nem is létezik, amíg a lábunkat felemelve nem merünk elszakadni az előző biztosnak vett ponttól, s bízni a következő lépésünk sikerében.
Köszönettel: Gabe
Nagyon érdekes, amit, s ahogyan kifejezed magad. Nem mindig az a fontos, hogy a szótagok- és a rímek pontosn úgy illeszkedjenek, ahogyan az "előírva vagyon"! – s a jól formázott külleme mégis rendet képvisel.
Most ketten vagyunk itt, az oldalon, de ne félj tőlem!
Szeretettel olvastam: Kata
Szia Kata!
Örülök, hogy olvastál, hogy írtál, hogy tetszett 🙂 Félni? Dehogy! 🙂 Egy ideje már nem félek, minden, és mindenki, csak hozzá tehet a boldogságomhoz, a napomhoz… 🙂 A versek küllemére nem adok sokat, úgy jönnek, ahogy jönnek, alig szűrök rajta valamit.
Hálával: Gabe 🙂