Büntetés a járvány

Az emberiség bűnei – bűnhődései
Az Ószövetségi Bibliában sok érdekes történet olvasható arról, hogy a teremtő Isten figyelte teremtményeinek viselkedését, és amikor úgy látta, hogy „eláradt a gonoszság” / Babits / az emberiségre vagy annak nagy tömegére a természet erőivel pusztító büntetéseket szabott ki. Ilyen volt – talán a legismertebb csapás – a vízözön, amikor csupán egy család, Noé családja maradt életben. Említhetjük Szodoma és Gomora esetét, amely városokat tűzvésszel sújtotta Isten haragja és csupán Lót és családja menekült meg a haláltól.
Babits Mihály, művelt, vallásos költőnk a Jónás könyve című elbeszélő költeményében Ninive városba küldi Isten a prófétát, hogy figyelmeztesse a népet a megjavulásra. „Kiálts a város ellen, nagy itta gonoszság, szennyes habjai már szent lábaim mossák..” Jónás nem akarja vállalni a parancsot, a pusztába menekül, de végül mégis elmegy Ninivébe, prédikál, de nem hallgatnak rá, gúnyt űznek belőle. Isten mégis megkegyelmez, nem pusztítja el a várost, mert megbocsát, hiszen tudja, hogy a gonoszság újra és újra úrrá lesz az emberi világban. Babits a Jónás imája című versében mégis elfogadja és megfogadja, hogy a költőnek / prófétának / „kiáltania” kell a bűnös világ ellen. A költő ekkor már halálos beteg, zajlik a II. világháború. Isten ismét sok ezer ember és alkotásaik pusztításával bünteti a kapzsi, kegyetlen, hatalomra éhes népeket.
Történelmi emlékezetünk sok hatalmas erejű természeti csapást őriz: földrengések, orkánok, halálos betegségeket okozó, tömegeket pusztító járványok: lepra, pestis, tífusz, sárgaláz, és még sok más. Baktériumok és vírusok – számunkra, emberek számára – láthatatlan szörnyek, állatok, melyek tömegeket ölnek meg, mert nem ismerjük a védekezés módszerét, ellenszerét, csak megkésve, – mert mindenki nem pusztulhat el / mint ahogy Ninivében sem /.
Napjainkban megismétlődik az Isteni harag büntető ostorának csapása. Földünk lakói gonosszá váltak, vezekelniük kell. A vírusok nem válogatnak az áldozatokban. Az embereknek kell rádöbbenniük vétkeikre, mulasztásaikra, segíteniük kell egymást. A járványt túlélik sokan és talán megjavulnak egy időre. A gyűlölet felett győz a szeretet és a józan ész legyőzi az ostobaságot, mert a világ fennmaradásának ez az ára. Reménykedjünk!