Ujjbegyemmel festegetek távoli tájat,
sötétlő folyókat, hegyeket, kékes fákat.
Tintapacás kis világot teremtek neked,
varázsos képet, amin elmerenghet szemed.
Lásd, miként áramlik indigóvá a lila.
Halld, amit a szívednek meg kell hallania,
mikor elveszel színek mikrokozmoszában,
kápráztató folyamok csillogó sodrában.
Sorra váltja alakját minden folt és forma,
tüneményes képzeteit egymásba oltva.
Gondolat a gondolatba olvadva gördül,
színes, keringő bolygók benső Napod körül.
Lásd, ahogy érzed, halld, ahogy érted dallamát,
tintafestménybe zárt varázsigék halk szavát.
Hanggá lesz, ami kép és hangból titkos álom,
asszociációd a végtelenbe zárom.
6 hozzászólás
“Hanggá lesz, ami kép és hangból titkos álom,
asszociációd a végtelenbe zárom.”
Szeretettel és tetszéssel olvastam soraid.
Rita 🙂
Nagyon szépen köszönöm, Rita. 🙂
Kedves Ginko!
Remek vers!
Szebbnél szebb hasollatokkal és költöi képekkel
´festetted´ le ,fejezted ki az asszociációt!
Az elsö versak mint egy csodaszép festmény:
“Ujjbegyemmel festegetek távoli tájat,
sötétlő folyókat, hegyeket, kékes fákat.”
A másodikban áthajlás az érzésekhez és ez is
annyira szépen sikerült,hogy kellett idéznem:
“Halld, amit a szívednek meg kell hallania,
mikor elveszel színek mikrokozmoszában,
kápráztató folyamok csillogó sodrában.”
Majd ahogy váltják alakukat a folt és forma
gond gondolatba olvadva,a képböl hang lesz
a hangból titkos álom.
Nagy elismeréssel gratulálok!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Nagyon köszönöm sailor, megtisztelsz. 🙂
Tetszik a versed, az elején m?g el tudtam kepzelni amirol irsz, aztan egyre absztraktabb lett az egesz, nagyon szep ez az atmenet. Gratulalok hozzá:-)
Köszönöm szépen, Hayal. 🙂