Szeretem a tudományos – fantasztikus regényeket.
Nem a sci-fi regényeknek álcázott misztikus horrort, hanem az emberiség jövőbeni technikai és társadalmi fejlődését ábrázoló olyan történeteket, amelyek a mai tudományos világképet logikusan, nagy képzelő erővel továbbgondolják.
Szeretem a családregényeket.
A több generációt bemutató, nagy terjedelmű regényeket, amelyek egy család életébe adnak bepillantást, szenvedélyekbe, örömökbe, bánatokba, titkokba. Miközben a családi történet a társadalmi közeget is aprólékosan megrajzolja.
Szeretem a történelmi regényeket.
Megismerni egy regényen keresztül, más korok történelmét. Az író által kikutatott, és kiszínezett, valóságnak ható, a jelen számára tanulságot hordozó történeteket. Amiben az író bemutatja mindazt, amiről feltételezi, hogy a kortárs olvasó nem ismeri.
Szeretem Raana Raas „Csodaidők” című regényét.
Ez a négy kötetesre tervezett alkotás egyszerre tudományos – fantasztikus regény, családregény, történelmi regény, méghozzá egészen különleges módon egy jövőbeli történelmi regény.
A negyedik évezred végén játszódik. Aprólékos gonddal, hihetetlenül gazdagon megrajzolva a világot, ami már naprendszerekből áll, a jövőbeli műszaki eszközöket, a jövőbeli vallásokat, a társadalmakat, a jövőbeli megosztottságot és politikai játszmákat.
Mindezt egy család életén keresztül.
Három főhős fordulatos élete bonyolódik a történetben, körülöttük az összes többi szereplővel, a családokkal, a cégekkel, a politikai mozgalmakkal, olyan valóságosan és olyan komplex módon, hogy teljesen magával ragadja az olvasót.
Az író külön nyelvet és írást alkotott. Ezen a nyelven párbeszédeket, idézeteket és énekeket írt a regénybe. Az egyik kritikus „már –már Tolkien munkásságához” hasonlítja az író teljesítményét.
Ezt a regényt azonban nem Tolkien, és nem is valamelyik kortársa, vagy honfitársa írta, hanem egy magyar szerző. A Raana Raas írói álnév alatt Görgey Etelka első könyves író rejtőzik.
Azt lehet vitatni, hogy jó ötlet volt-e ezt a – az első kötet vásárlói számára semmit mondó – nevet választani írói névnek, vagy inkább a sajnálatos szokásoknak megfelelően valami anglomán nevet /pld.: Brendon Leckett/ kellett volna választania, mint ahogyan azt írótársai teszik, azonban aki ennek ellenére belefog az olvasásába, az ne tervezzen semmilyen más programot magának, mert úgy sem tudja letenni a könyvet. Minden várakozását felülmúlja.
A könyvnek sokkal nagyobb baja, hogy itt jelent meg, a csoda idők országában, Magyarországon. A tetralógia első két kötetét „Az ogfák vöröse” és „Kiszakadtak” címmel az Animus Könyvkiadó jelentette meg, azonban a harmadik kötet kiadását ez a könyvkiadó nem vállalta, mivel az első kettő nem hozta az elvárt nyereséget. A nem túl sikeres írói névválasztást, az első kötet borzalmasan ronda – és egyes források szerint másolt – könyvborítójának negatív hatását még az is tetézte, hogy gyakorlatilag a könyvnek nem volt reklámja, a kiadó marketing tevékenységének nyomát sem lehetett fellelni. Mivel ők a Harry Potter sorozat magyarországi kiadója, talán úgy gondolták, hogy most is csak az ölükbe hull az elvárt nyereség, mint a mások által agyon reklámozott JK Rowling könyvekből.
Egy női magazin cikkében olvastam a Csodaidők első kötetről, én így értesültem róla, ezen kívül még az Interneten olvashattam róla /miután tudtam már, hogy létezik, és így keresni tudtam/. Ott a fórumokon elvitatkozgattak a regény tulajdonképpeni műfaján, olyan „savanyú a szőlő” hozzá állással, na meg arról, hogy honnan másolták az első kötet borítóját. Más reklámmal egyáltalán nem találkoztam!
A csoda idők országában a harmadik kötet az első két kötet rajongóinak előlegeiből jelent meg, „Árulás” címmel, az írónő magánkiadásában, most július 25.-én. Nem került be a nagy könyvterjesztő hálózatokba, a www.csodaidők.hu honlapon keresztül és az ott megjelölt – kettő darab – könyvesboltokban lehet megvenni.
Miért is vagyunk a csoda idők országa?
Akinek az a dolga, hogy sikerre vigyen valamit, jelen esetben egy érdekfeszítő olvasmányt, az nem teszi. Viszont várja a nyereséget…
Akinek meg az a dolga, hogy olvasson, az összeadja a pénzt, hogy megjelenhessen a várva várt következő folytatása a regénynek.
Itt a csoda idők országában mindenki tökéletesen tisztában van azzal, hogy mindenki másnak mi a dolga, milyen szabályai vannak a korrekt, tisztességes viselkedésnek. Mi az, ami kötelező és elvárható. Azonban ha saját magukról, vagy az ő szervezetükről van szó, akkor ezt – legtöbben – hirtelen, tökéletesen elfelejtik és csak is arra az egyre koncentrálnak, hogy nekik mindenképpen és mindenek felett azonnal jól kell járniuk. A hosszú távú érdeket nem ismerik, csak és kizárólag a pillanatnyi érdek, a pillanatnyi haszon motiválja őket.
Ez az általános kórkép jelenik meg a kezdő írók esetében is, akiknek a munkáját nem segítik a külföldön jól bevált irodalmi ügynökök. Viszont megjelentek a fizetős kiadók, akik a szerzői hiúságra építve az író költségén jelentetik meg a könyveiket, nyereséggel, az értékesítést pedig, nem vállalják. Ha az író maga nem tudja eladni, csak magára vessen.
A nem fizetős kiadók többsége az azonnali nyereségre törekvés érdekében előbb jelenteti meg a tahó világ show győztesének irka – firkáját, – mert hírhedt neve és perc rajongói miatt azt reméli, hogy azonnali, biztos siker az értékesítése – mint egy bármilyen igényesen megírt, olvasmányos művet, akinek a szerzőjét neki kellene ismertté tenni.
Meggyőződésem, hogy ha Görgey Etelka egy német irodalmi ügynököt bízott volna meg a Csodaidők eladásával, talált volna olyan német kiadót, aki sikerre viszi ezt a regényt. Nem lett volna nehéz dolga.
Nos ő nem ezt az utat választotta. Itt adja ki a könyvét. Amit ajánlok minden sci-fi rajongónak, minden családregény kedvelőnek, és olyanoknak is, akik szeretik a történelmi regényeket. Ezekben a csoda időkben.
19 hozzászólás
Szia!
Szomorú, hogy ez a helyzet itthon… Én sem hallottam erről a könyvről. Egyébként nem csak a könyvpiacon létezik ez a jelenség: mindenhol ezeket a "tahó világ show győzteseket" nyomják, mert ez pénzt hoz, és ezekben a csodaidökben sajnos ez a legfontosabb…
Megjött a kedvem egy kis olvasáshoz :-))
üdv: Sanyi
Kedves Sanyi!
Nem fogsz csalódni. Teli ez a könyv briliáns ötletekkel, biztos kézzel formált szereplőkkel és megannyi játékkal, ügyes utalással. (Olvasás közben még az is kiderül: lehet, hogy a szerző Raana Raas maga is egy a regényfolyamban majd színre lépő szereplők közül…)
Büszkéknek kellene lennünk, hogy az írója a honfitársunk, e helyett agyon hallgatás a sorsa a könyvnek.
Judit
Kedves Judit!
Nagy bánatom volt már egy ideje, hogy egyik kedvenc műfajomban, a sci-fi-ben nem találok már olvasnivalót. Meglepődtem a cikked olvasása közben. Annyira jó az ajánlód, hogy szinte felkiáltottam „Na, végre!” Azután meglepődtem, ahogy továbbolvasva kiderült, Honfitárs, és kortárs alkotóról van szó. Harmadszor pedig azon lepődtem meg, milyen kevés szóval, mégis pontosan fested le a mai helyzetet a könyvkiadás területéről. Teljesen egyetértek ezen a téren veled, mivel saját tapasztalatom is van.
Szerintem az írónő névválasztása nem volt rossz. Én inkább azon sajnálkozom, hogy a becsületes nevekkel nem tud mit kezdeni ebben az országban egy kezdő alkotó. Megjegyzem, ezt köszönhetjük azoknak a befutott íróknak, akik pontosan olyanok, mint az általad leírt kiadók. Azonnali, gyors siker és bevétel. Csak ez számít nekik. Ha nem kezdik el annak idején, én biztos vagyok benne, hogy nem lenne szükség írói álnévre. Miért hangzik még ma is jól például az, hogy Gárdonyi Géza, Örkény István, Arany János, József Attila? Nem akarom sorolni, mert nagyon hosszú lenne a lista.
Cikked első fele nagyon remekül sikerült ajánló. Második fele pedig kemény kritika a mai irodalmi körök tevékenységéről. Örülök, hogy olvashattam.
Kedves Artur!
Mit vár az olvasó a könyvkiadótól: irodalmi sikereket. Mit vár a kiadó saját magától: üzleti sikereket. Nem ugyanabban a hajóban evezünk!
Az írói nevekkel meg már a harmincas években is baj volt. Rejtő Jenőt a kiadója, a Nova, amelynek főleg a bűnügyi és az akkor divatos légiósregények voltak a fő kiadványai, felszólította, hogy inkább angol nevet válasszon magának, mert az olvasók inkább angol íróktól kívánnak könnyű olvasmányokat olvasni. Erre találta ki magának ezt a P. Howard nevet, amely hamarosan országos népszerűségű lett. Sok minden megváltozott már 1930 óta, de ez nem. Gárdonyi Géza eredetileg Ziegler Géza volt, Örkény családneve meg eredetileg Ösztreicher volt. 🙂
Hm! Ez érdekes! Köszönöm az információt! Nem tudtam eddig, akkor ezek szerint magyarosították a nevüket. Így még inkább nem értem, vagyis értem, csak nem kellene, hogy így legyen.
Kedves Judit!
Nem az én műfajom a sci-fi, így valószínű, hogy az ajánlott művet sem fogom elolvasni.
De, hogy Tőled minden elérhető írásjelet el fogok olvasni, az biztos. Élvezettel olvastam minden mondatod.
Gratulálok. a.
Kedves Antonius!
Köszönöm.
Ennél szebbet még sohasem mondtak egy írásomról sem!
Lehet, hogy ezután csakis ajánlókat kellene írnom? 😀
Judit
Kedves Judit!
A scifinek én is azt a típusát szeretem, amit te. Élvezetes írásoddal kedvet csináltál hozzá, hogy a könyvet elolvassam.
Szeretettel: Rozália
Kedves Eszter!
A Csodaidők története olyan sokrétű, hogy a cikkemben nem is tudtam ízelítőt adni igazán belőle. Mert a leírtakon kívül rendkívül hitelesen számol be még olyan nagy fontossággal bíró jelenségekről is, mint a családon belüli lelki terror, az idilli, mégis fojtogató hagyományőrzés, a naivakat kihasználó radikális politikai szerveződések vagy a rasszizmus.
Ha elkezded olvasni, akkor csodás időket fogsz eltölteni a kötettel.
Judit
Kedves Judit, nagyon igazad van, manapság semmit sem az értéküknek megfelelően ismernek el, hanem a reklámok alapján; a Harry Potter reklámja eszméletlenül nagy, ügyes, de már fáj. A mosóporok és édességek gyártói leszoktatták az embereket a gondolkodásról. Nem baj, legalább megtanultuk, hogy nem az a legjobb, amit a többség annak képzel.
Kedves Müszélia!
A reklámokból is vannak jó reklámok, pld. amik színházi előadásokat, kiállításokat, hangversenyeket reklámoznak.
A túlfogyasztáson és a szeméthegy termelésén dolgozó reklámokat ma már rengetegen utáljuk, nem nézzük. Igyekszünk más forrásból tájékozódni az árubőségben.
A könyvreklám, mint olyan nem nagyon van jelen az életünkben. A Harry Potter reklámja szinte kivétel. Sajnos.
Inkább könyv reklámokat szeretnék / ha lehetne választani, de nem lehet/, mint gyógyszer, és tisztítószer reklámokat.
Hát én tettem most egy bátortalan kisérletet, köszönöm, hogy elolvastad. Judit
Kedves Judit!
Tündérfürtözni indultam, csak megakadt a szemem ezen a címen. Én is olvastam a Csodaidőket – valahogy mindig Csillagidők jön a számra – és a Raana Raas nagyon is jó névválasztás, mint majd még kiderül 😉 (Ő nem azonos a Yaan-felesége Raanával, de erre gondolom azóta rájöttél.)
Abban, hogy a kiadók "várják a sültgalambot", nagyon egyetértek, sajnos. Úgyhogy reklámozzunk leaglább mi, olvasók, helyettük, ha nincs más!
Kedves Laura!
Igen, azóta – amióta ezt a cikket megírtam – már megjelnt a "Csodaidők" negyedik kötete is a "Hazatérők", és minden titokra fény derült! 🙂
A könyvkiadók, könyvterjesztők jelentősége csökken, rohamosan terjed az interneten történő könyvértékesítés, a közösségi oldalak pedig közvetlen kapcsolathoz teremtenek fórumot íróknak, kiadóknak és olvasóknak.
Judit
WOW.Nahát,tényleg,nagyon kedves és szép,ez az alkotásod.Szívből gratulálok,kívánok őszintén minden elképzelhető jót,a minden napokhoz,jó egészséget,jó életerőt,végtelen szeretetet,jó társakat,hogy meg sok szép alkotásod születhessen;napjaink és eljövendő olvasóink szamara is,*Sankaszka-Alejandro Beso Kiss Alexander Sandor**Szincerekly with love from sunny Andalusia**Con corazon e mucho abrazos desde bello Costa del Sol**Szeretettel,a csodás napsütötte ,mediterráneumai Andalúziából***
Kedves Sankaszka!
Nem is akartam hinni a szememnek, hogy ehhez a régi – majdnem tíz évvel ezelőtt írt – ajánlómhoz írtál hozzászólást…
Nos, sohasem késő, hátha lehet még kapni Raana Raas könyvét.
Judit
Kedves Judit!
Nehéz eset volt abban az időben nyomtatásban kiadni könyveket. Én úgy jártam a legelső novellás kötettel, hogy hittem abban, amit a kiadó mondott, hogy nagyobb költséggel sok könyvet (ötezret) rendeljek, mert akkor olcsóbb lesz a kötet ára, és hamarosan elfogynak. Hittem nekik, de nemsokára kiderült, hogy ők – mondhatom – egyetlen egyet sem adtak el.
Aztán mi lett az eredmény? Ismerős- és családi körben el tudtam adni belőle százat, és még most is havonta jelzik, úgy, mintha azt ők adták volna el…
Hosszú idő telt el, még ma is van belőle, mert tovább már nem tudtam eladással foglalkozni, mivel mozgássérültnek nyilvánítottak, s a kötetek csak úgy fogytak, hogy azokat pl orvosoknak, másoknak ismerősöknek elajándékoztam… Ezért bizony, mert sokat rendeltem, nekem igazán nem volt olcsó,
Ezért a többi könyvemet a MEK-nél adattam ki. S ott az eredmény az, hogy nagyon sokan olvassák
a köteteimet, némelyiket több-ezren is.
Folytatom.
Az én MEK-NÉL KIADOTT a könyveimet nagyon sokan olvassák, hogy ha a kiadó olcsóbban is kiadta volna, akkor is tudta volna értékesíteni.
Most legtöbbször a kiadók csupán a korabeli hírneves írók köteteit adják ki saját jövedelmükből, vagy pl. iskolai és egyéb könyveket. Azt szoktam mondani, hogy ők is és én is meggazdagodtunk volna vele. Ugyanis én is többet tudtam volna eladni, ha a helybeli két könyvesbolt megvásárolta volna, mert engem sokan ismernek a városban. Azonban az itthoni üzletek csak egy
bizonyos nagyvárosban készített köteteket árusíthatja az üzleteiben. Tehát a rendeletek is hoznak
időnkét olyan rendeleteket, amivel a könyv-árusítást megnehezítik.
Ezzel kapcsolatban Te is írtál.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
A könyveim kiadásával én is próbálkoztam könyvkiadóknál, de nem sikerült.
Örökké hálás leszek neked, hogy az Országos Széchenyi Könyvtár Elektromos Könyvtárára felhívtad a figyelmemet. Bár én antitalentum vagyok a könyvszerkesztéshez, de Dittrich Panka segítségével már a nyolcadik e-könyvem készül éppen. 🙂
Remélem hamarosan ez is meg fog jelenni az OSZK-nál. Tényleg elég sokan olvassák az ott megjelent alkotásokat. Igaz, nem fizetnek honoráriumot, de megadják a lehetőséget a publikálásra e-könyv formában.
Judit