PETŐFI SÁNDOR: MI A SZERELEM? című költeményéről.
Tisztelt Olvasó, szeretném fölhívni a figyelmet klasszikus költőnk ezen kevésbé ismert, ritkábban idézett versére.
1847. októberében írta, Koltón.
Szerintem tanítani lehetne: tanulhatunk belőle Petőfiről, Petőfitől.
A vers két részre osztható. Az első rész a költő egyik arca: a csipkelődő, a fűzfapoétákat kipellengérező. Ha nem ő írta volna, talán nem is lenne rokonszenves ez a hang.
A másik részben hangnemet vált, "könnybe mártott tollal" folytatja. Őszinte vallomásban tárulkozik ki, mintegy illusztrálva a gondolatot, hogy "akkor is sírunk, ha nevetünk", illetve költői megfogalmazását adva annak a bölcsességnek, amit tömören így fogalmazott meg valaki egyszer egy prédikációjában: "a szeretet nem elvárás, hanem vállalás".
Többé-kevésbé ismerjük a költő életét, házasságának történetét.
Most üljünk le, és hallgassuk meg, mint mond nekünk erről ő maga, fiatal korához képest megható, mély bölcsességgel.
Petőfi Sándor: Mi a szerelem?
Süldő poéták, bikficek,
Ugyan ne csiripeljetek
A szerelemről! kérlek szépen
Az emberiség szent nevében,
Melyet kínpadra vonni vétek,
Kérlek, hogy azt ti ne tegyétek.
Tudjátok: melyik fán terem,
Milyen madár a szerelem?
A kotyvaszték, mit fejetek
Rossz bögréjében főztetek,
A sóhajtások galuskája
Pityergések levébe hányva,
Epedéssel megsáfrányozva
Vagy kakasdühhel megborsozva,
Oh én szerelmes istenem,
Ez még koránsem szerelem!
Még várjatok, kis bikficek,
Kissé nagyobbat nőjetek,
hogy a szerelmet ismerjétek
És azt megénekelhessétek. –
Viselni hosszú éven át
A szívben a kétség nyilát,
Teremteni legmelegebb
Vérünkből szép reményeket,
Csak azért, hogy meghaljanak,
Hogy minden istenadta nap
Legyen egy-egy kedves halottunk,
Kit kínosan kell megsiratnunk;
A rágalomnak óriási
Kígyófarkával szembeszállni,
Eltűrni oly bántalmakat,
Mit megtorolni nem szabad,
Mert kedvesünk azé, ki bánt,
Aztán elvenni a leányt,
Eldobni érte szabadságunk,
Mely legimádottabb sajátunk,
S fölvenni a könnyű szabadság
Helyett az élet súlyos gondját,
Dolgozni napok s éjeken,
Hogy ételünk s ruhánk legyen;
S ha feleségünk tán szeszélyes,
Magunkat szabni szeszélyéhez,
Hogy már ha kell örömtelennek
Lenni egyik vagy más életnek,
Mienk legyen örömtelen…
Lássátok, ez a szerelem!
7 hozzászólás
Szia!
Nem ismertem ezt a verset, köszönjük, hogy megosztottad velünk.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm az olvasást és a hozzászólást! Nekem is egy "fölfedezettem", és a második részének tartalma miatt egyik kedvencem.
Üdv.: Á.E.
"…a tevékeny szeretetet félelmetes szakadék választja el az ábrándos szeretettől…az igazi szeretet… kész akár a vereségre is, hisz helye és ideje Istenben van."
Pilinszky János
Ferenczi Zoltán lelkész, addiktológus és tréner megfogalmazása egy riportcikkben ("A veszteségeink is megajándékozottá tehetnek minket", Family magazin 2018/1):
"A földi lét nem alkalmas a boldogságra, alkalmas viszont a szeretetre – ám mi a naponkénti boldogulásunk érdekében könnyen feladjuk a szeretetkapcsolatainkat. Ha szeretünk valakit, azzal azt is vállaljuk, hogy amikor rossz nekünk vele, akkor is az ő megerősödését és kiteljesedését keressük."
Kedves Emil!
Én mondhatom, hogy örömmel olvastam Petőfi eme versét. Őszintén szólva, erről nem tudtam, Petőfi
Azok között a hajdani költők között, akiket jól ismerek, ő előttük áll.
Sok igazságot elmondott a versében, javaslom mindenkinek én is, hogy olvassák el.
Köszönöm, hogy most közzétetted!
Üdvözlettel: Kata
"Az igazi szeretet ott kezdődik, ahol már nem vársz érte viszonzást." (Antoine de Saint-Exupéry)
"Amit tiszta szívből szeret az ember, attól semmi nem veszi el a kedvét."
(Both Zoltán)