Az álmok ritkán válnak valóra, főleg a gyerekkori álmokra igaz. Úgy jött, mint derült égből a villámcsapás. Igaz, évtizedekig váratott magára, de megérte a hosszú várakozást, mert hát, mégiscsak egy gyerekkori álomról van szó.
Vasárnap délelőtt lévén, hozzáláttam a vasárnapi húsleves elkészítéséhez. Amíg a húsról volt szó, addig rendben is volt minden, hanem aztán jöttek a bonyodalmak, sőt, igen nehéz akadályokba ütköztem, ugyanis, hagymán kívül, semmilyen zöldség nem volt odahaza, valahogy minden kiment a fejemből.
– No, most légy okos Domokos! – ismételgetem magamnak, ki tudja hányadszor, de okosabb mégsem lettem tőle, hiszen az ételízesítőket is száműztem már a konyhámból réges-régen.
Akkor, hirtelen bevillant egy kép a gyerekkoromból.
Kicsi gyerek voltam még, éppen a krumplilevest kanalaztuk. Buzgón lökdöstem ki a tányéromból a krumplikockákat, majd a petrezselyem- és sárgarépa-karikákat, és csak a levét szürcsölgettem.
Előbb Apa szólt rám, hogy mi bajom van a krumplival? Aztán Anya nézett ferde szemmel felém, és azt állította, hogy a sárgarépát igenis szeretem.
Hát persze, hogy szeretem, csak nem a levesben, hanem nyersen, morgolódtam.
Már éppen az apró hagymakockákat tologattam a tányér szélére, amikor Anya megjegyezte:
– Milyen szegény asszony lesz belőled, ha nem szereted a krumplilevest?
– Igenis szeretem a krumplilevest, – mondtam akkor durcásan – és tudd meg, hogy nagyon jó szegény asszony lesz belőlem, mert ha én megnövök, olyan levest főzök, amiben nem lesz semmi!
Ezt a jelenetet nagyon sokszor elismételték a szüleim, még felnőttkoromban is emlegették, és nagyokat kacagtak rajta. És íme, most jött el az idő, hogy valóra váltsam gyermekkori álmom. Olyan levest főzök, amiben nem lesz semmi!
Kíváncsian várom, vajon a családom, hogyan értékeli az igyekezetem?
23 hozzászólás
Szia Ida! 🙂
Megmosolyogtam az írásod, mert nálam sűrűn van olyan leves, amiben nincs semmi. Két napja épp ilyenre járok rá. :)))
Az alapja rengeteg hagyma, a többit lehet variálni, de igazából más nem is kell hozzá.
Egy kis házi tarhonya picit megpirítva, 1 kk. pirospaprika, víz, 4 nagy fej vöröshagyma durván karikára vágva.
Jaaa, só is szükséges. 🙂
Nagyon finom leves lesz az eredmény, ami különösen betegségek idején hatásos, rendkívül finom.
Lehet beletenni bármilyen húsfélét, vagy zöldséget, az gazdagítja, de szegényesen is pompás eledel. 🙂
Na, jól eltértem az írásodtól, most vissza…
Picit a helyesíráson lehetne javítani: mégiscsak, amibeN.
Egyébként jó, hogy megosztottad velünk! Megyek is rögvest uzsonnázni. Hagymalevest. :)))
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Köszönöm a hagymaleves receptjét. Ezek szerint, nem is voltam olyan válogatós gyerek, hiszen, azt mondod, lehet ezt is azt is bele tenni, de úgy a legjobb, ha nincs benne semmi. 🙂 Ezt a hagymalevest ki fogom próbálni. 🙂
Köszönöm, hogy itt jártál, és a hibáimra is rámutattál.
Jó étvágyat a hagymaleveshez! 🙂
Szeretettel 🙂
Ida
Kőlevesnek nevezem, a népmese alapján. 🙂
A mostaniba tettem némi kolbászkarikát, kockára vágott krumplit, pici szalonnát, és őröltem rá friss, négy évszakos borsot. 🙂
Mehet bele káposztalevél is. :)))
Finom, ráadásul pillanatok alatt elkészül.
Kőleves! 🙂 Nahát, valahová oda biggyesztettem a jegyzetembe, zárójelben: (Ó, bárcsak lenne egy kődarabom, főzhetnék kőlevest), aztán töröltem, hittem, hogy nem annyira ismert ez a népmese.
A te kőlevesed viszont igen jól hangzik, megspékelve káposztalevéllel… remek. Mindenképpen kipróbálom… már nem lökdösöm ki a zöldségeket a tányéromból… 🙂
Köszönetem a kőlevesért! 🙂
Ida
Drága Ida!
Nagyon jót mosolyogtam ezen a kis szösszeneten:))) Aranyos történet!
Milyen szerethető bölcs szüleid voltak…csodálom!
Szeretettel voltam: Ica
Drága Ica!
Örülök, hogy mosolyra bírtalak. 🙂
Valóban, nagyon bölcs emberek voltak a szüleim, magam is csodáltam őket, s még ma is csodálom… : (
Köszönöm soraid, és ölellek szeretettel 🙂
Ida
Kedves Ida!
Az elején azt írod a hússal rendben volt minden, meg van hagyma, gondolom, só, meg bors azért akadt otthon. Akkor ha elég kevés vízzel dobod fel főni, jó hosszú időre, kirakod tányérba meghűlni, akkor már kész is a kocsonya. Lehet, hogy egy kis bőrke nem ártana még bele, hogy biztos megaludjon, de ha kevés a víz akkor a színhús leve is megalszik.
Igaz a hőmérséklet odakint nem ehhez való, de be lehet tenni a hűtőbe.
Kedves János!
Só meg bors, talán még akadt, azonban én ebédet akartam főzni, a kocsonya meg legfeljebb reggeli lehetett volna, másnapra. 🙂
Semmiből jót főzni? Örülök, hogy úgy találod, nekem sikerült. 🙂 Köszönöm.
Üdvözlettel 🙂
Ida
Bocsánat, kicsit korán elküldtem.
Még azt akartam írni, hogy a szakácsművészet ott kezdődik, hogy semmiből jót főzni. Neked sikerült.
Tetszett az írás, üdvözlettel: János
Kedves Ida!
Kár, hogy nem a hús hiányzott, mert akkor azonnal bevethetted volna a füstölt fadarabos húshelyesítő trükköt, ami állítólag nagyon menő volt a hajdani háborús időkben.
Szerintem ha a lényeg ott volt a levesben, a többi komponens már lényegtelen, hisz meg lehet azt a levest villával is enni!
Egyébként örülök, hogy gyerekkori álmod valóra vált, mert bizony eléggé ritkán történik meg ilyesmi.
Szeretettel: István
Kedves István!
Nekem elsőre a kőleves ugrott be, de hát nem volt kövem sem. 🙂 🙂
No meg a levest villával, az sem rossz. 🙂 Viszont a lényeg tényleg a gyerekkori álom… ha ritkán is, de megesik. 🙂 Köszönöm soraid. 🙂
Szeretettel 🙂
Ida
Drága Idám!
Nem is értettem, miért volt gondod, azonnal a hagymaleves ugrott be! Sokat főztünk, főleg náthás időszakban, isteni finom!
Készítettem én is rántottlevest rántás nélkül a családnak ebédre harmadikos koromban! :))))
Lehet, hogy ilyen élmények hatására lettél remek "szakács"?
Ölellek:
Ylen
Drága Ylen!
A hagymalevessel lányomat kiüldözhetném a világból. 🙂 A kőleves sokkal inkább megfelel neki. Így hát, neki az üres leves is nagyon megfelelt. Majdnem olyan, mint amilyen magam is voltam négy-öt évesen, legalábbis, ami a levest illeti. 🙂
Amennyiben "remek szakács" vagyok, lehet… 🙂
Köszönlek és ölellek 🙂
Ida
Drága Ida!
Nagyon jót mosolyogtam történeteden, a visszaemlékezésen viszont meghatódtam. Bizony, gyakran van, hogy a gyerekkori események megelevenednek, és a Szülő szava majdnem beteljesül. Addig, míg hús és hagyma van otthon, nincs gond, legfeljebb nem olyan húsleves készül belőle, mint amilyent Te szoktál készíteni.:)
Sok szeretettel olvastalak! Matild
Kedves Matild!
Örülök, hogy megmosolyogtathattalak. 🙂
Köszönöm a figyelmed és hálás vagyok, hogy mindig itt találom kedves soraid, az írásom alatt.
Ölellek szeretettel 🙂
Ida
Kedves Ida!
Remélem értékelte a családod, hogy milyen kitűnő szegény asszony lett belőled! 😀
Nagyon aranyos történet, nem csoda, hogy annyit emlegették a szüleid.:)
Judit
Kedves Judit!
Ó, persze! Mindenki a maga módján. Lányom, még ma is, majdnem úgy szereti a levest, mint én gyerekkoromban (ha nincs benne semmi). 🙂 A férjem viszont, rögtön megígérte, hogy másnap kimegy a kertbe és hoz haza zöldségeket. 🙂
Köszönöm neked, hogy olvastad.
Ida
Kedves Ida!
Nagyon tetszik a történeted, amit igazán jó tollal írtál meg (ismét). 🙂
Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
Köszönöm szépen, hogy olvastad, és a kedves szavakat, amit itt hagytál. 🙂
Szeretettel 🙂
Ida
Szia!
Kedves történetet írtál. Visszanyúltál a gyermekkorod"nemkéremamibennevan leveséhez"- a gyerekek már csak ilyenek. tetszett a megírt álmod valóra válása! üdv hundido
Köszönöm szépen, hundido, örülök, hogy tetszett. 🙂
Szia 🙂 Nagyon tetszik a történet. Megmosolyogtatott ,köszönöm .
Köszönöm szépen. Örülök, hogy tetszett. 🙂