Böngészés: regény

Niilo és Joel az utolsó vizsgáikhoz közeledtek. Elhatározták, hogy a diplomaosztójukat egy közös kirándulással ünneplik meg.

Az egyik alkalommal, amikor Niilo hétvégén otthon volt, a délutáni sziesztában megkérdezte nagybátyját…

Niilo, nehezen aludt el, mert izgatottan várta, hogy nagybátyja tanítsa. Szíve minden szeretetével meg akarta ismerni a láthatatlan világot…

Spirituális kalandregény

Egy fiú felköltözik vidékről a fővárosba, tele ambíciókkal, amit meg is valósít. Egzisztenciát szerez, elismerést. Még egy szép feleséget is. Boldogan élnek, de a feleség idővel szeretne gyereket. Zoltán nem.

Újra áttettem a székhelyemet Montanába. Amikor átléptem az Öreg-hegyi házikó küszöbét, nemcsak az emlékek rohantak meg, de valami elképesztő biztonságérzet árasztotta el minden sejtemet. Tudtam, hogy sikerülni fog azt a könyvet megírnom, amelyik egyelőre csak a képzeletemben élt.

Annabel – mert ugyan ki más is lehetett volna a szerző? – igazi mestermunkát alkotott a maga nemében. A regény egyszerre volt újszerű és hagyományőrző. Minden használható elemet áthozott az eszköztáramból, amelyet a polgárháborús regényciklusomból továbbvinni volt érdemes.

Órákon át fel-alá járkáltam a házban. Végül rájöttem, hogy miért nem ment nekem az írás. Teljesen elidegenedtem a polgárháború korabeli hőseimtől, nem érdekelt már a regényfolyamom, csakis Annabelről akartam írni.

Amikor legközelebb magamhoz tértem, valahogy furcsán üresnek tűnt minden, kívül és belül is. A lelki ürességgel egyelőre nem szándékoztam foglalatoskodni, azt gondoltam, ez a tevékenység bőven ráér, tengernyi időm lesz rá valószínűleg, egyelőre örültem, hogy immár fel tudok kelni, és elkezdtem a házban Annabel után kutakodni.

Mindeközben gyalázatosan rosszul haladtam az új regényemmel. Már egyáltalán a “haladtam” szó leírása is teljesen indokolatlan ebben az összefüggésben. Azt hiszem, azelőtt olyasmi még soha nem történt velem, hogy már a regény vázlatát sem sikerült összeraknom.