Böngészés: regény
Szerettem ezeket a beszélgetéseket. De néhány nap múlva vége szakadt az idillnek, és most már azt gondolom, Annabel úgy döntött, hogy elég ebből az apa-lánya és író-tanítvány fílingből.
Az ominózus éjszakánk után verejtékben úszva ébredtem fel. Már nem tudom visszaidézni, miféle rémálmok gyötörtek az ébredésem előtt, az utána rám törő rémálmokat viszont nem olyan nehéz leltárba venni.
Még egy nap kellett, hogy Annabel felfedezze, nem vele alszom. Ugyanis a második nap délutánján tűzifát hasogattunk, és ettől ő olyannyira kifáradt, hogy megint beledőlt az ágyba, aztán már aludt is.
Az első este, amit Annabellel tölthettem Öreg-hegyen, számomra örök emlék marad. És nem feltétlenül azért, mert vacsora közben hosszan áradozott a főztömről.
Valahol a lelkem mélyén szinte rettegtem tőle, nehogy olyan látszata keletkezzen a dolognak, mintha a kapuzárási pánikkal küszködő híres író felcsalt volna a hegyi házába egy szerencsétlen hajadont, és ott foglyul ejtette, a menekülés minden útvonalát elvágva.
Az első együtt töltött estém Annabellel, abban a kis kávézóban – hát maga volt a hullámvasút. Föleszmélni sem volt időm, máris a saját érzéseimmel viaskodtam, egyik végletből a másikba esve.
Ültünk a kávézóban Annabellel, és az első percekben egy rakás mulattató dolog járt a fejemben. Meg persze melankolikus és bágyasztó is. Abban teljesen biztos voltam, hogy én ettől a fiatal nőtől, aki simán a lányom lehetne, a világon semmit nem akarok.
Az idősödő író közös hétvégére készül a nála jóval fiatalabb rajongójával, Annabellel. Elvileg közös írás ürügyén kötnek ki az Öreg-hegyen, de aztán más fordulatot vesz a történetük.
Dia és Ramsey már a vonaton ültek. Az út eddigi részében a lány hallgatag volt, a bátyjával folytatott veszekedés miatt fortyogott magában.
„I don’t give a damn ’bout my reputation You’re living in the past, it’s a new generation A girl can…