A szén szégyene (Paródia a 80-as évekből)

1986. december elején több ezer mázsa rossz minőségű (mondhatni eléghetetlen) szén került a hazai TÜZÉP telepekre.
Ez a véletlen (?) ”baleset” hazánk becsületesen dolgozó polgáraiból az elkeseredettség maximális visszhangját váltotta ki.
Levelek, telefonálások, kétségbeesett tiltakozó – és fenyegető üzenetek százezrei érkeztek a sajtóhoz, a rádióhoz, a televízióhoz és még a minisztériumokhoz is.
Mivel az ügy nagy port vert fel, burkoltan, lepel alatt reagálni már nem lehetett rá, ezért a kormány nyílt harccal (és arccal) lépett fel a szén ellen, hogy ha már változtatni nem tud a helyzeten, legalább a közvéleményt nyugtassa meg egy kicsit a gyors intézkedéseivel.
Sajnos az országgyűlés téli időszaka már véget ért, így az Elnöki Tanács asztalára került a megoldásra váró feladat. Azonnal tejhatalmú döntési joggal felruházott bizottságot szervezett, mely a ”SZÉN ELÉGÉSI BIZOTTSÁG” nevet kapta.
Másnap a napilapok címlapján öles betűkkel jelentek meg a következők:
A PROBLÉMÁK GYÖKERE A FÖLD ALATT CSÍRÁZOTT!… A SZÉN SZÉGYENE!… NEM AKAR ÉGNI, PEDIG KÖTELESSÉGE LENNE!… FEKETE A SZÉN, DE PIROS A TÜZE…HA ÉG!…
Az MSZMP központi bizottsága – az Elnöki Tanáccsal párhuzamosan – konok elszántsággal (szocialista öntudattal) állt neki a probléma megoldásának. Körlevelekben tájékoztatta a Megyei és Városi Pártvezetőséget a gondokról, és az ”akadály” leküzdése érdekében azonnali pártértekezleteket, pártgyűléseket hivatott össze. A Megyei és Városi Pártvezetőség levélben tájékoztatta az üzemek, gyárak, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek pártvezetőségeit, az előttük álló feladat megvitatásának szükségességéről, és azonnali pártgyűlések összehívását javasolta.
Az egész ország egy megbolydult méhkasra emlékeztetett, csak a szén pihent a kazánokban és kályhákban elégedetten és eléghetetlenül.

1986. december 19.
Részlet B Község műszaki pártalapszervezetének taggyűléséről.
A műszaki alapszervezet titkára beszél:
– Tisztelt elvtársak! Megállapítom, hogy a rendkívüli taggyűlésünkön minden párttag jelen van. Tehát a taggyűlés szavazóképes. Nem is húznám tovább az időt, átadom a szót gazdaságunk párttitkárának, Kovács elvtársnak, aki – mint Önök is bizonyára már értesültek róla – egy igen komoly problémáról kíván beszélni az elvtársakkal.
Kovács elvtárs beszélni kezd:
– Tisztelt elvtársak, elvtársnők, barátaim! A probléma adott, hát beszéljünk róla! Mint köztudomású, a szén nem akar égni. Ez tűrhetetlen, elvtársak! Ez abszurdum, elvtársak! Mert kérdem én, vajon van-e joga a szénnek ehhez? Nem, elvtársak! Nincs joga ehhez! Hisz nem is adtunk engedélyt neki erre! Szocialista társadalmunkban neki is kutya kötelessége a rábízott feladatot elvégezni.
(Több helyről helyeslés hallatszik)
– Mert kérdezem én, milyen szén az olyan szén, aki nem akar égni? Elvtársak, az olyan szén nem szocialista eszméket vall! Sőt, megkockáztatom még azt is, hogy az olyan szén kapitalista elvek alapján, rendszerellenes tevékenységet folytat.
(Lelkes éljenzés)
– És az ilyen tevékenységet nekünk, szocialista hazafiaknak egyszer és mindenkorra ki kell irtani! Nem szabad megengedni, hogy az ilyen elemek, mint ez a szén, bomlasszák a társadalmunk nehezen megépített, erős rendszerét.
(Hangos ováció mindenhonnan, csak Prágai elvtárs, az esztergályos hallgat)
– Szóval elvtársak, javaslom, hogy hozzunk létre fegyelmi bizottságot, és a bizottság adjon pártfegyelmit a szénnek! A pártfegyelmi már régen érik a szén számára, hisz tavaly is csak ímmel-ámmal égett. Köszönöm elvtársak, csak ennyit szerettem volna mondani.
Prágai elvtárs kér szót:
– Nem tudom, hogy helyes-e ilyen elhamarkodott döntést hozni, elvtársak, hisz a szén itt sincs, tehát még védekezni sem tud. Lehetnek olyan körülmények, amelyek őt rossz irányba terelték. Lehet, hogy nehéz gyermekkora volt. Ne értsenek félre, én nem védeni akarom a szenet, de a szólás, a védekezés jogát számára is biztosítani kellene. Köszönöm, csak ennyit akartam mondani.
(Az emberek több helyen összesúgtak: „Biztos rokona a szénnek, vagy a barátja talán.”)
Újra a műszaki alapszervezet titkára beszél:
– ha több hozzászólás nincs, kérem, szavazzunk! Szavazzuk meg, hogy megszavazzuk-e Kovács elvtárs javaslatát!
(Minden kéz a magasban, csak Prágai elvtárs tartózkodik)
– Köszönöm. Megállapítom, hogy a taggyűlés 138 szavazattal, egy tartózkodással szemben megszavazta Kovács elvtárs javaslatát…

Bár a taggyűlésnek még nincs vége, azt hiszem, itt azért megállhatunk.
Ja, hogy mi lett a pártgyűlés vége?
Természetesen a szén megkapta a rég megérdemelt pártfegyelmijét, és bár ez semmin se változtatott, de legalább elmondhattuk, hogy pártunk és kormányunk odafigyelt szocialista országunk problémáira, és mindig megtalálta a legmegfelelőbbek felelősségre vonását.