Ha jó levegőt akarsz, akkor Wales a te helyed. Olyan tiszta és szép ott minden. Valahogy más. Az emberek kedvesek, rád mosolyognak, amikor összefutsz velük. Ettől is javul a levegő állaga. Nem lesz fujtós az összeráncolt homlokoktól, meg a bizalmatlan kérdésektől.
Aztán meg ott van az időjárás. A szél mindig fúj. Van ahol erősebben, van ahol gyengébben, de állandóan megmozgatja, kisöpri az állott levegőt, így aztán az élet nem áll meg soha. Képes a megújulásra, képes az új ötletekre, képes a valódi létezésre minden pillanatban. És ez megmutatkozik a fejekben is. Nincs kesergés meg önsajnálat, mert mozgás van. Örök mozgás. A táj, a hegyek és a völgyek nem engedik, hogy tespedés legyen, hogy egy percre is ideje legyen bárkinek is a rossz hangulatra, az állóvízben való várakozásra.
A séta is ilyen ott. Ha egy nap több alkalommal akarod megmászni ugyanazt a hegyet, akkor sem lesz egyforma az utad. Akkor meg pláne nem, ha másnapra tervezed kirándulásodat a hegyre, vagy a patakhoz. Egy valami viszont soha nem változik. A jó kedved, és a csodálatod, pedig néha előfordul, főleg ősszel és télen, hogy jeges szél vág az arcodba, és mellé szitáló fagyos esőt szórnak rád a sötét fellegek. A kedvedet viszont nem rontja ez sem, mert a kép mindig mást mutat. Amíg egyik nap egy kopár fa vonja magára tekinteted, addig másik nap egy kis bokor teszi ugyanezt, amelynek sárga kis virágai vanília és kókusz illattal telítik a levegőt a legnagyobb hidegben, télvíz idején.
Majd egyik napról a másikra megjön a tavasz és a hegyen legelő bárányok hangosabbak lesznek, mint ahogyan az egész természet is az lesz. Madarak százai, sőt ezrei dalolják a világnak el, hogy itt az ébredés ideje. És a világ e szeglete valóban elkezd ébredni, holott eddig sem aludt, vagy ha mégis, akkor ez olyan másfajta ébren alvás volt, mint amit az utazó más országokban soha nem tapasztalt. A rét sárgállani kezd a nárciszoktól. Mindenhol nárcisz. Az egyik rét csupa sárga, a másikba vegyül némi narancsos szín is, a harmadik meg szinte fehérben tündököl, attól függően, hogy melyik fajta nárcisz szerezte meg magának a területet. Mert bizony annyi fajta sárga szirmú virágot nem látni máshol csak itt. Az utazó azt hihetné nárciszból csak egy fajta létezik, aztán szembesül a ténnyel, hogy tudása sekélyes, és szemeivel falja a csodát, amivel a walesi táj meglepi.
Egy-két hét után a sárga szín mellett megjelenik a kék. Apró mezei virágok ezek, de úgy virulnak, fénylenek az út mentén, mint a lámpások fényei koromsötétben. A legkülönfélébb helyeken bukkannak fel. Van amelyik egy terebélyes fa tövében, vagy éppen az út menti sövény tetején, de akad olyan is, amelyik a kőkerítés apró réseibe kapaszkodik és onnan harsogja serény színével, hogy tavasz van. Persze sok idejük nincs arra, hogy egyedül ejtsék ámulatba az embert, mert néhány nap múlva a fehér szirmú margaréták is kidugják fejüket a földből, és táncba kezdenek. És ekkor robban igazán minden. A fák nyújtóznak egyet, és hirtelen zöld lesz a hegyoldal, meg a sövény, ami az utakat szegélyezi. A napfény és az eső hatására harsány színű pipacsok mutogatják magukat, és örülnek, hogy bársonyos szirmaikra sokan féltékenyen tekintenek. És a verseny megkezdődik.
Minden virág a legszebb akar lenni és a legillatosabb. A madarak egyre hangosabbak. Dalaik messze szállnak. Kis bárányok ugrálnak a fűben anyjuk oldalán, és a tehenek is nyugodtan legelésznek a reggeli harmatos fűből. Az élet besűrűsödik. Olyan lesz, mint egy képlékeny gyurmagolyó, melyet ezer színből gyúrtak össze, és ha elkezd gurulni, nincs az a szem, ami képes lenne felfogni a színek folytonos váltakozását. Csak azt lehet látni, hogy pompás, hogy szép, hogy elkábít, hogy forog. És az utazó vele együtt forog, mert nem tehet mást. Úgy magával ragadja a kép, hogy részesévé válik. Ösztönösen dalolni kezd, meg verselni, és nem tudja abbahagyni. Mint egy vízesés, hangos robajjal zúdulnak alá a rímek, és keverednek össze a világgal. Hát mégis igaz, hogy a természet maga a kultúra bölcsője! A forgás gyorsul. A sebesség elhatalmasodik mindenen. Aki csak tudja, habzsolja a gyönyört. Mindenki fut, dalol, játszik az élettel, mintha csak egy piros pöttyös labdát dobálnának kacagás közben. Aztán egyszer csak vége szakad.
Fáradtan, lógó nyelvvel rogynak le a fa tövébe az emberek. A virágok elhullajtják szirmaikat, a fák leveleikkel takarják be a földet, és azt is látni lehet, hogy a kisbárányok eltűntek, megnőttek, megkomolyodtak. A változás is komolyságra int. Nyugalmat hoz, lehűti a forrón pezsgő vért és elmélyül újra. Az emberek sorra elhagyják a hegyeket és völgyeket. Pihenni térnek. Először csak ketten, majd négyen, tízen, százan, ezren. A végén meg mindenki eltűnik, és a házaik meleg csöndjéből várják a téli havazást. Az ösvényeken meg nem marad más csak a kíváncsi utazó, aki séta közben néz, lát, figyel, és együtt él a változással, és elfogadja azt, és nem lesz szomorú, ha elmúl a nyár, mert tudja, hogy mindennek megvan a maga helye és ideje. Ugyanúgy a kacajnak, mint a mély gondolatoknak.
Ez a természet rendje. Ezt üzenik Wales hegyei.
7 hozzászólás
Hű, Wales zseniális hely!!! Sajnos, csak egyetlen napot töltöttem ott, de bármikor visszamennék…
A kelta regényem egy része is ezen a tájon játszódik.
Jó volt mástól is olvasni róla!
Különben merre jártál Walesben?
Szia!
Köszönöm ezt a szép élményt Neked szinte ott sétáltam, gyönyörködtem …Olvastam volna tovább és tovább.
Gratulálok!
Üdv:Selanne
Kedves Selanne!
Én is írtam volna tovább, de a többi élményt már nem lehet szavakba önteni. Ott kell lenni és érezni kell!
Örülök, hogy tetszett!
Üdv.: Sanyi
Kedves Sanyi!
Hű, de jót túráztam Veled! 🙂
Jöttem, mentem gondolatban az általad megírt tájban, néztem a Te szemeden keresztül, és meghallgattam a hegyek üzenetét.
Nagyon szépen, festőien írtad meg ezt az alkotásodat is!
Judit
Kedves Judit!
Amennyiben alkalmad lesz rá, utazz el ezekhez a hegyekhez, amelyek igazából csak dombok, de azért gyönyörűek.
Ajánlom figyelmedbe "Az angol, aki dombra ment fel, de hegyről jött le" című filmet. Nagyon jól visszaadja a kicsi walesi faluk hangulatát. Nagyon örülök, hogy volt alkalmam a feleségemmel együtt fél évig kint élni! Óriási élmény volt!
Köszönöm a hozzászólásod!
Üdvözlettel:
Sanyi
Imádom Wales-et ,mindíg nagyon szerettem az ilyen tájakat és a te leírásod olyan szépen lefestette , hogy még inkább rajongok ezek után érte .
Köszönöm hogy felteted ! Élmény volt olvasni !
Üdv: Justina
Kedves Justina!
Az ott tartózkodás is élmény volt. Örülök, hogy fokoztam a rajongásod ezért a csodálatos tájért!
Üdvözlettel:
Sanyi