Egy ismerősöm aki ma már nem itt él, azt mondta, neki Bonyhád mindig a szíve csücske volt. Ez személyesen jól esett, mert úgy éreztem gyermekkorom mesevilágának helyszíne igazán különleges és egyedülálló a világon. Nem, nem vagyok elfogult, tudom, hogy van Bonyhádnak egy másik arca is, de ezt én szerencsére csak hallásból ismerem, egy éjszakai arca amiről nem szeretnék és nem is tudnék írni. Itt születtem és élek kicsivel több, mint másfél évtizede. Szinte valamennyi élményem és emlékem színtere ez a hely amit nagyon szeretek. Azt hiszem, mindenki így érezne a szülővárosa vagy éppen faluja iránt ha annyi szép emlék kötné oda, mint amennyi engem Bonyhádhoz. Ezek közül csak néhányat talán a legkedvesebbeket szeretném megosztani.
Először a régi tsz -ről írnék pár sort ahová édesanyám takarítani járt át és általában én is elkísértem. Hol a háromkerekű triciklimmel cirkáltam mindenfelé, hol a macskakövekből építkeztem, vagy éppen csigaóvodát hoztam létre, temetést rendeztem egy kismadárnak, esetleg történeteket találtam ki a nyíló orgonáról, vagy egy elveszett kulcsról amit a fűben találtam. A fa ami a házunk előtt állt számomra az égig ért és mikor egy hideg télen a kis konyha mögé bekukkantottam óriási, méteres jégcsapokat láttam. A szomszéd ház oldalán a kőporból egy fehér paripa nézett vissza rám kicsit odébb egy hosszú nyakú dinó állt. Minden fa ágában egy képet láttam kirajzolódni, a rózsabokorban Vuk aludt, a cseresznyefáról pedig Pán Péter lesett…
Nyaranta átmentünk a cipőgyár udvarába, hogy onnan hozzunk friss zöldet a tyúkoknak. Amíg mama dolgozott én alaposan körülnéztem és felfedeztem a lefolyókat. Hallgatóztam. A hang leginkább a malacröfögésre emlékeztetett. Én is szedtem egy kevéske füvet és összekevertem 'mészhidráttal' meg 'hampollal' azaz szürke- és barna homokkal aztán fogtam magam és mindegyik lyukon betömtem egy marékkal, hogy egyenek azok a malackák.
Bonyhád még ma is beindítja a képzeletem ha meglátok egy érdekes formatervezésű házat vagy egy régi kerekeskutat. Volt egy hely ahol szárnyalt a fantáziám. A 6-os melletti kertünkből néha felfedező útra indultam. Szinte minden ilyen alkalommal láttam valamilyen állatot, őzeket, nyulat, fácánt vagy az István major kerítésén belül lovakat és kecskéket. Soha nem felejtem el amikor először pillantottam meg a lakatlan kissé omladozó kastélyt. Az udvaron két régi hinta állt a kerítés alacsony téglafal volt csupán így bementem hintázni onnan láttam meg a sárga épületet a hozzá vezető utat pedig fenyők szegélyezték. Szívem a torkomban dobogott ahogy elindultam egyre közelebb. Felmentem a lépcsőn és gondolkoztam, hogy be merjek-e menni végül úgy döntöttem ha már idáig eljöttem nem fordulok vissza míg körül nem nézek bent is. Egy tágas helység fogadott teljesen üresen. A mennyezeten a csillár helye körül díszes motívumok jelezték egykor előkelők éltek itt. Nem volt nagy az épület. Végigjártam szobáról szobára aztán az oldalajtón mentem ki.
Szintén ehhez a kerthez kötődik egy nagyon egyedi történet. Gyurit Bonyhádon szinte mindenki ismeri. Segítőkész, kicsit kelekótya, de nagyon jószívű. Szóval éppen kaszálta a kertünket és közben énekelt: 'Szegény legény vagyok én, erdőn, mezőn járok én…' Erre a hatos útról valaki visszafelel neki: 'krajcárom sincsen elszakadt az ingem' Gyuri rögtön behívta a kertbe, egymás nyakába borultak, megkínálta vízzel, meggyel. Beszélgettek, mint ahogy régi ismerősök szoktak: Hogy vagy? Honnan jöttél? Hová tartasz? Péter Pálnak hívták a vándort. Mikor kibeszélték magukat továbbállt. Kérdeztük Gyurit ki volt ő, honnan ismeri? A válasz: Most láttam életemben először. – Hát akkor hogyhogy úgy egymás nyakába borultatok? -' Láttam, hogy olyan dió, mint én'. Felejthetetlen volt látni két embert akik nem ismerték egymást, de mintha mindig is barátok lettek volna.
Iskolába a Fáy lakótelepre jártam abba a nagy zöld épületbe amit végül is nagyon megszerettem. Ez nem egy átlagos lakótelep itt mókusok élnek a fákon és baglyok. Ezt onnan tudom, hogy egyik testnevelés óránk alkalmával kint játszottunk az udvaron. A labda kigurult a kerítésen és mikor a barátnőm érte ment egy pelyhes bagolyfiókát talált. Világosszürke volt, elvitték az állatvédők. Az iskolában van uszoda sőt szauna is, utóbbit csak egyszer próbálhattuk ki, de nagy élmény volt.
Mindezek ellenére Bonyhádon a kedvenc helyem a Perczel kert. Ideális hely esküvői fotók készítésére. A szökőkút megnyugtató és itt is élnek mókusok meg harkályok is. Személyesen is találkoztam eggyel. A Perczel kastélyból könyvtár lett ahol majdnem minden könyvet megtalálok amit csak keresek.
Ha még szűkíteni szeretném a kört a kedvenc helyem illetően akkor van egy pad ennek is története van természetesen. Egyik nap hazafelé igyekeztünk az iskolából az osztálytársaimmal és valamin összekaptunk így történt, hogy egyedül indultam a könyvtár felé csakhogy még vissza volt néhány oldal a regényből. 'Bárcsak itt lenne most egy pad' – gondoltam. Ekkor a nagy rügyező bokor alól kikandikált egy fekete fapad itt megnyugodtam és kiolvastam a könyvet. Tavasszal különösen szép a Perczel-kert, mert itt található Bonyhádon a legtöbb ibolya, virágzik az orgona az aranyeső, a fák…
A másik hely amit nagyon szeretek itt Bonyhádon az a Szecska-tó. Itt fogtam életem első és eddigi utolsó halát. Jókat lehet itt beszélgetni és fényképezkedni. Olyan nyugalmat áraszt a környezete.
Szeretem a sétáló utcát ahol kellemesen el lehet tölteni az időt. Vásárlással ruha próbálgatással… ha elfáradtunk akkor pedig nyáron egy fagyira télen egy forró csokira beugorhatunk a cukrászdába.
A liget Bonyhádon az egyik legkellemesebb hely. Jó csak sétálni benne vagy játszani a magas fák közt. Télen itt lehet a legjobban szánkózni sokszor még sötétedés után is itt maradnak a gyerekek vagy éppen felnőttek és siklanak a puha havon.
Nagyon kedvesek számomra a kis üzletek amelyek a nagyobb városokból szép lassan eltűnnek és felváltják őket a nagy plazák és hatalmas bevásárlóközpontok. Itt még személyesen ismerhetjük az eladókat. A piacra ma már csak ritkán jutok ki mivel kedden és pénteken van, de a hangulata a kiskorom óta szinte semmit sem változott. Akkor leginkább a népviseletbe öltöztetett babák nyűgöztek le, most már inkább a cserepes virágok és a könyvek érdekelnek.
Mivel szeretem a régi történeteket és tárgyakat nagyon érdekes volt számomra a Völgység Múzeum. Meglepett, hogy itt a fehér volt a gyász színe a fekete pedig az ünnepé. Sajnálom, hogy a cipőgyár és a zománcgyár is igencsak leépült. Annak viszont nagyon örülök, hogy az utcánk végén egy működő malom áll. Mellette pedig a róla elnevezett óvoda, ami előtt egy nagyon ötletes szélmalom jelzi a fuvallat irányát, a parkolóban pedig egy hatalmas fa nyújtózkodik vastag ágaival az ég felé talán már többszáz éve. Akárhányszor elmegyek mellette mindig megcsodálom.
Szintén tetszik a 2007-ben a Gyár utcában megépült 'Királyság Terem', nem csak az ízléses kivitelezés, hanem a benne folyó biblián alapuló oktatómunka miatt is. A Városháza is jól sikerült, bár először furcsa volt számomra a tornya.
Összességében Bonyhád egy rendezett kisváros aminek szeretem a hangulatát. Amikor egy álmos tavaszi reggelen milliónyi virág néz rám a fák alól és az ágakon színes bimbók fakadnak. Ahol a friss tejet tehénhangú autó szállítja. Vagy nyáron egy nyüzsgő piacot, esetleg az uszodában sziesztázni a hűsítő vízben. De persze, hogy a legjobban a Tarka Fesztivált szeretem, egy igazi bonyhádi különlegesség. Ősszel a sok fa miatt rengeteg a levél aminek az összeszedése nincs igazán ínyemre, de gyönyörű díszeket lehet belőlük készíteni ahogy a gesztenyéből és a kukoricacsuhéból is. Télen pedig a szánkózást kedvelem leginkább.
10 hozzászólás
Szia !
Nézegettem már a bemutatkozó oldaladat, láttam Bonyhádon élsz. Elárulom Neked, a közeledben élek én magam is, alig pár tíz km-re. Bonyhád számomra is sok szépet nyújtott, a Perczel kerti ltp-en laktam is fiatalabb koromban.Szeretem a várost, sok kedves ismerősöm él ott. Az írásod aranyos, mint olvasom, pályázaton első helyezést értél el.Gratulálok !
Szeretettel:Selanne
Kedves Nadin!
Nagyon ügyes vagy igazán tetszett az írásod, és valóság hű minden tekintetben. Ugyanis jól ismerem Bonyhádot kedves kis városodat. Még a benne írt férfit is jól ismerem a Jankai Gyurit, kire a leírás éppen ráillik. Ha nem sértődik meg rajta nekem több mint ismerősöm, talán írhatom azt, hogy barátom.
Holnap éppen Bonyhádon leszek lehet, hogy találkozom Vele! Üdv: Zoli!
Sok hasonló szépet írjál nekünk is!
Kedves GaZo!
Örülök, hogy te is megnézted írásom és, hogy kedveled Gyurit, biztos vagyok benne ő is barátjának tekint. Mi is ismerjük egymást, majd ha legközelebb találkozunk elmondom, hogy én vagyok Delory Nadin.
Addig, is szeretettel üdvözöl D. N.
Kedves Selanne!
Örülök, hogy olvastál és, hogy tetszett, annak pedig külön, hogy éltél itt, így tudod miről írtam.
Szeretettel: Delory Nadin
Akárcsak az én szülőfalumról, a most már Budapesthez tartozó, XXII. kerületi Budatétényről szólna ez az írás. Rendkívül tetszett! Köszönet a szép élményért! Pecás
Örülök, hogy tetszett!
Szeretettel: Delory Nadin
Nagyon tetszett ahogy leírtad:)Oly annyira ,hogy kedvet kaptam megnézni a neten pár képet ,hogy hol is laksz te:)
Pityu
Kedves Pityu!
Most a napokban beszéltünk róla, hogy mivel kéne kibővíteni, de nem fogom, esetleg egy másik novellában majd leírom.
Az István majort lehet, hogy csak Willa Weber néven találod meg a neten.
Delory
Szép helyen laksz:)
Köszönöm, örülök is, hogy ide születtem : )