– Jó napot kívánok Kis Eszter vagyok.
-Üdvözlöm. Nagy Judit, ingatlanos.
-Képek alapján szimpatikus az Ananász utcában található albérlet. Megnézhetném valamikor?
-Ó, az egy nagyon szép lakás. Ilyet nem talál másikat. Ha megnézi azt ajánlom hozza magával mindjárt a foglalót (2 havi lakbért), mert ha nem bizony bánni fogja, később már nem lesz meg. Apropó van pénze a foglalóra?
-Igen, amennyiben tetszik a lakás, van rá pénzem.
-Hol dolgozik? Mennyit keres? Biztos az állása? Van megtakarítása? Fogja tudni fizetni rendszeresen havonta az albérletet és a rezsit?
-Dolgozom, persze… De szeretném megnézni a lakást előbb, ha lehetséges.
-Hát nem is tudom. Akkor megkérdezem a tulajdonost, hogy megmutathatom-e. Jövő héten hétfőn fogok ráérni megmutatni.
-Rendben.
-Még visszahívom.
Másnap csörög a telefonom.
-Tessék, Kis Eszter
– Nagy Judit vagyok az ingatlanos. Tegnap beszéltünk. Tehát hol dolgozik? Mennyit keres? Van pénze albérletre?
-Ezeket már megbeszéltük.
-Igen, de nem írtam fel semmit és nem emlékszem.
Újra elmondok neki mindent, aztán megint megkérdezem: – Megnézhetem a lakást akkor hétfőn?
– Ja, megkérdezem a tulajdonost.
Valamivel később újra telefonál:
– Jó napot jöhet megnézni hétfőn 17 órára a lakást.
-Rendben. Hová menjek?
– Majd egy fél órával a találkozó előtt megadom a pontos címet.
Vajon mit gondol? Odamegyek és kirabolom a lakást addig?
Végül eljön a lakás megtekintésének napja. Az albérlet gyakorlatilag egy pince. A 2 szobás lakás valójában 1 szobás. Az ablakban az utcán elhaladó emberek lábaira pazar kilátás nyílik. Mindent átható dohos szag terjeng mindenfelé. A konyhának csúfolt valami egy kis lyuk, a fürdőszobáról meg már ne is beszéljünk. Az asztal körül 4 különböző, de ugyanolyan ronda szék, az egyik egy kiszanált forgósszék, a másik egy hokedli, a harmadik egy nem túl bizalomgerjesztő jó 70 éves darab, a negyedikre nem mernék ráülni. A szobában egy legalább 1000 éves szúette szekrény, a belmagasság meg akkora, hogy éppen nem vered be a fejed a plafonba, de minden ajtónál meg kell hajolni, ha nem akarsz egy szép nagy búbot a kobakodra.
Van egy kis közös kert is a tulajdonossal. Az albérlet szövegében az állt remek kilátás nyílik innen a tv toronyra. Óvatosan rákérdezek hát, hogy hol is láthatom.
-Álljon lábujjhegyre! – kapom az útmutatást – Látja, ott balra!
Valóban látszik a tetejéből egy kis darabka.
-Szóval a hirdetésben az állt állatbarát. Van egy cicám, ő is jöhet?
-Macska? Neeem! Kutya, macska, hörcsög, tengerimalac, gyerek és dohányzó ember nem jöhet!
-Elnézést, de akkor miért állatbarát?
– Ja, halakat lehet tartani.
– Rendben. Köszönöm szépen. Majd holnap visszajelzek, hogy ezt a lakást választottam-e. Viszont látásra!
2 hozzászólás
Kedevs Nadin!
Jót szórakoztam!
Köszönet az élményért!
Egy biztos,nem mennék
oda lakni abba a pincelakásba:::
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép napot!
Szia Sailor!
Mi sem megyünk oda, csak a normális albérlet leírása ez után már nem lett volna szórakoztató 🙂
Delory