„Hibakereső”
Nézd, én nem ezt akartam. És nem is így akartam. Tudom, hogy mit jelent a barátság, és nem állt szándékomban felrúgni egy több éves jó kapcsolatot. Bocsáss meg, én teljesen elveszítettem a fejemet. Tényleg, nekem te vagy a fontos, nem a férjed. Az, csak úgy jött. Csak pillanatnyi elmezavar volt. Csak egy pillanat volt. Tényleg. Nem akartalak megbántani. El tudom képzelni, milyen érzés volt, amikor beléptél a szobába, és ott láttad a férjedet és engem. Szörnyű élmény lehetett. Meg tudsz nekem bocsátani? Csak állsz, és nem szólsz. Nem baj, tudom, mit mondanál. Mindig tudtam, mit mondanál! Ismerlek, olyan vagy, mint egy jégcsap. Ezért is sajnáltam meg a férjedet. Szegény, egy ilyen rideg nő mellett! Kellett neki egy kis melegség, egy kis kedvesség. Hát tőlem megkapta! Mondta is mindig, hogy számára én vagyok az ideális szerető, nem te. Hát igen. Akkor tudd meg, hogy ez nem is egy pillanat volt! Sok pillanat volt. És hogy élveztük mind a ketten! Megérdemelted, amit kaptál! Egy ilyen jégszobor! Most is csak állsz, és szó nélkül mutatod az ajtót! Hát, nincs benned érzés? Elveszíted a legjobb barátnődet, és csak szoborként az ajtóra mutatsz? Jó, én elmegyek. De tudd meg, hogy te vagy az oka! És hiába hívnál, nem veszem fel! Nem érdemled meg a barátságomat!
6 hozzászólás
Szia!
Én inkább az önigazolás címet adnám neki. De különben tetszik. 🙂
Üdv,
Poppy
Na igen, más szemében a szálkát is észrevesszük /vadul kritizáljuk is!/, magunkéban a gerendát sem…
Nagyon ügyesen felépíted, ahogy a spontán mentegetőzéstől eljut a másik hibáztatásáig.
A tettleg elkövetett megalázástól a verbális megalázásig, amikor még a felelősséget is "rákeni" a történtekért.
Az írásodban mindez a barátságról szól, de annyira általános lett ez a viselkedés itt, ma, most – a családban, a munkahelyen, a közhivatalokban, a tömeg kommunikációban, stb. – hogy szinte megrendültem, amikor elolvastam.
Hát jól "beletaláltál".
Judit
Kedves Matyi!
Jól kipécézted a birtoklási vágyat: megszerzem magamnak, akkor is, ha nem kell. vagy: nem engedem át másnak, bár nekem már régen elegem van belőle. Úgy látszik, sosem tanuljuk meg, hogy a másik ember nem a mi tulajdonunk.
Kedves Matyi!
Nagyszerűen fordítottál a helyzeten!
Remek írás, gratulálok!
Gyömbér
Szia Ildikó!
Mivel az oldalon igen komoly embernek ismernek engem, ne csodálkozz, hogy írásodról a "nyuszika és a hajszárító" esete jutott az eszembe. Csak az írásod erősebb, és inkább a "legjobb védekezés a támadás" szindrómára utal. Sarokba szorítva az ember mindenképpen menekülni akar, és olyankor bármibe belekapaszkodik, még a leghihetetlenebb dolgokba is. Nagyon jó félpercest olvashattam ismét tőled. Gratulálok!
Üdv.
Kedves Matyi!
Nagyon jó, tetszik.
Szeretettel: Rozália