A kézujjakon a köröm öt hónap alatt nő meg a körömágytól az ujjvégekig. Ha valaki nagyon becsípi, vagy megüti az ujját és a köröm leválik, akkor a növekedés időszaka alkalmas egyfajta sajátos időmérésre. Bárkivel történhet hasonló baleset és öt hónap alatt bizony sokat fordulhat egy ember élete. Egyes dolgok akár végérvényesen megváltozhatnak.
Majdnem egy újabb próbaidőnyivel vagyok túl magán a próbaidőn. Hurrá! És még azt mondják, hogy a fiatalok nem elég kitartóak. Ostobaság. Én például jól érzem magam és nem kívánok egyhamar továbbállni. Persze ez nem jelenti azt, hogy tilos lenne álláshirdetéseket böngészgetni. Egyébként is, küldik azokat kéretlenül. Mindenesetre tegnap láttam egy egész érdekes pozit…
Uram, próbáljon erős maradni, mindenben segítünk, amiben tudunk, de Ön kérte, hogy őszintén magyarázzam el az eredmények jelentését és az azokból fakadó következményeket, valamint számoljak be a valós esélyeiről. Várhatóan annyi ideje maradat, amit elmondtam. Tényleg nagyon sajnálom. Tessék egy pohár víz. A gyermekei kint várják. Amint kicsit össze tudta szedni magát, akkor beengedjük őket és szóljon, ha még tehetünk Önért valamit.
Kevesebb, mint a fele van hátra a szülésig. Félek, ugyanakkor izgatottan és örömmel várom a babát! Remélem jól fogja bírni az asszony.
Azzal biztatnak, hogy a szezonok indulásáig összeforrnak a csontok és a rehab is befejeződhet addigra. Nem tudom melyiket sajnálnám jobban, ha mégsem épülnék fel időben – a futballt, vagy a szabadtéri színházat.
Ennyit élt összesen a kicsikém, mielőtt elment közülünk. Most már az angyalokkal van, én meg itt maradtam a földi pokolban. Ne félj drágaságom, anya holnap hajnalban kimegy a folyóhoz és rövidesen találkozunk.
Jó, jó, hogy kell az udvarlás, de most már igazán megmutatnám neki a bélyeggyűjteményemet. Csigalom, nyugavér, higgadj le haver, sajna még nem cuppanhat össze a fickó és a cickó. Végül is nem olyan nagy gáz, pont megérik a banán, mire éhes lesz a majom. Bocs a hasonlatért.
Hiába engedtek haza a frontról, a háborúnak éppen elég volt a távolmaradásom ideje ahhoz, hogy az egész családomat eltörölje a föld színéről. Kiirtottak mindenkit, akiért érdemes volt élnem. Rohadjatok meg! Rohadjon meg mindenki!
Nem sok van már hátra, hogy bekössék a fejem és kimondjam a boldogító igent. Igen(!), igen(!) és…igen?
Remélem ki tudom húzni magánzárkában a maradék időt. Ha kiengednének közéjük, akkor nem érném meg a következő reggelt. A banda törvénye világos és egyértelmű, de én megszegtem. A szabadulásomig koporsóban élek, utána pedig siralomházban. Soha többé nem mehetek úgy sehova, hogy időnként ne kelljen a hátam mögé néznem.
Imádom, imádom és imádom! Sajnos kevesebb maradt az itt tölthető csodás időszakból, mint ami még hátra van, de biztos vagyok benne, hogy ez volt es lesz életem legfantasztikusabb élménye. Kuba egy letűnt világ titkos zárványa, egy szürke gránitba ékelődött csillogó drágakő. Egyszerre nyugodt és vibráló, csendes és harsány, szemérmes és érzéki, elengedő és visszahívó. A tánc, a szerelem és az ellentétek országa, ahol a bizalom és a féltékenység kéz a kézben járnak, a szegénység nyomorúságát pedig elsöpri a lelkek gazdagsága. Kuba nem Baku, hidd el, magába bolondít egy életre.
Elcsesztük, mindenki szörnyethalt rajtam kívül. Egyedül maradtam és az életet most már az oxigén fogyás ütemében mérem és élem. A következő leszálló egység csak egy kicsivel érkezne később, mint amire szükségem lenne. Ezért a megmentésemre előre küldtek egy-egy mentőkapszulát, de valamit elszámoltak és mindkettő elhúzott a bolygó mellett, mint a vadlibák. Úgyhogy a számítógép által kalkulált napon még fogom hallani a tartályból kifogyó gáz gyengülő sziszegésének fokozatos elhalását. Aztán először a csend, majd a saját légzésem egyre szaporább hangjai, végül a kétségbeesett sípolás a tüdőmben és dörömbölés a fejemben. Tudom, mert a gyakorlatokon többször átéltem.
Kurva jó, egy nagy Mars csoki helyett, amit a sikeres küldetés megünneplésére tettünk félre egy hatalmas Mars broki, pont a segglyukamba! Mars tahók voltunk apám, nem Mars lakók. Üzenet vége.