– Az ott vér? – mutatok egy csepp vörös pöttyre a padlón.
– Nem, piros festék. Mégis mit gondolsz, mi lehet egy rendelőben? Mivel kezdjünk vérvétellel, vagy laktóz vizsgálattal?
– Szerintem jobb lenne előbb túl lenni a vérvételen, mert attól fél egy kicsit – veti fel anya.
– Kicsit?
Megpróbálja kitapintani a vénám; nem találja; megpróbáljuk a másik karomon, jól ökölbe szorítom a kezem, nehogy félrebökjön, mint az utolsó vérvételemkor történt.
Ügyes hozzáértő kézzel bökte belém a tűt, én nem néztem oda. Két tűre valót is levett.
– Leesett a vérnyomásom, kaphatnék inni?
– Majd, kaphatsz, de éhgyomros vizsgálatra jöttél.
– Már csak foltokat látok.
– Lélegezz mélyeket!
Én lélegeztem is… De a következő pillanat, amire emlékszem, hogy hirtelen egy álomból ébredek és fogalmam sincs, kik ezek az alakok körülöttem és miről beszélnek. A földön fekszem, piros csizmás lábam egy fehér köpenyes nő emeli magasra.
Valami olyasmit kérdeztem, hogy „Most mi van?”
– Elájultál.
– Tényleg?
– Mi történt itt? – kérdezte egy ápoló, aki éppen arra járt.
– Á csak egy vérvétel – legyint a nővér.
Lassan föltápászkodom, és ketten kísérnek egy székhez.
– Hogy érzed, fel tudnál most fújni egy lufit?
– Nem tudom – válaszolok bágyadtan.
Máris kapok valami fura szerkentyűt, hogy fújjam. Én szót fogadok, de már megint csak foltokat látok. Ekkor visszajön az ápoló, aki az előbb kérdezett, csak a hangjáról ismerem meg, valami kéket látok, talán a köpenye. Kerekesszékbe ültetnek. Hát eljött ez a nap is. Áttol a fektetőbe. Lassan, nagyon lassan átkászálódom a legközelebbi ágyra. Anya lehúzza rólam a csizmákat és néhány párnát tesz a lábam alá. Tíz perc múlva már egész használható állapotban vagyok, úgyhogy kapom is a megígért folyadékot, aminek kegyetlen íze van. Körülbelül olyan, mintha egy kanál mészhidrátot egy kis vízbe kevertek volna. Megiszok, amennyit bírok, a zaccos részét, anya kiönti. Fél órás szünet, aztán ismét fújhatok. Ez alatt a szomszéd szobából, amitől csak egy zöld függöny választ el, átszűrődő zajok, hangos rádió és egy bácsi monológja a rosszul működő készülékkel visszarángat a földre és egészen magamhoz térek. A fújás után, már olvasni is van kedvem, de amikor a veréb helyett vérebet látok és Teremtő helyett Temetőt olvasok, feladom.
4 hozzászólás
Jól megírtad!
Én egyszer jártam rosszul vérvétellel…sehogy sem akarta megtalálni a vénámat, és végül beleszúrta valamibe ,amiből nem akart kijönni a tű…
Sz.:Pityu
: ) Az is jó lehetett. Ez a nővérke egész ügyes volt, a múltkori csak harmadszorra találta el a vénám.
Delory
Hogy mi mindentôl megjöhet az ihlet,igaz?:)
Igaz, nem tudom mitől függ, hogy jön. : )
Delory