[IG_KITOLT]
Gyemekkorunk karácsonyfája mindig a legnagyobb szoba ablak felőli sarkában állott, ahová az angyal könnyen betehette. A nagy gonddal feldíszített fenyőfa mesebeli látványa annyira lenyűgozött, mint kisgyermeket, hogy reszkettem a gyönyörűségtől. Ágai kissé meghajoltak a ráaggatott finomságok, színes üveggömbök, gyertyák, csengettyűk terhe alatt. A karácsonyfánkat ékesítő „kincsek „ közül, a holdsugár ezüst színében játszó angyalhaj foglakoztatta legtöbbett kislányi fantáziámat. Göndör fürtökben gyűrűzött le a fa csúcsától az alsó ágakig, amely mégjobban kihagsúlyozta a karácsonyfa mennyei mivoltát. Számtalan kérdés született fejemben az angyalhajjal kapcsolatban, amelyekre sose talátam választ de jól esett rajtuk elidőzni. Hogy lehet valakinek ilyen hosszú haja, még akkor is, ha angyal és ilyen fürtös? És a színe! Ilyen gyönyörű haja csak egy angyalnak lehet! Emlékszem, még az is foglalkoztatott, hogy az angyal fiú-e vagy lány? Erre a kérdésre én magam adtam meg a választ, hogy akinek ilyen csodálatos fürtjei vannak, az csakis lány lehet…
A karácsonyfán minden évben ott tündökölt az angyal képe, amelyet órák hosszat nézegettem. Gyönyörű kisded arcát hófehér pihékből készült keretbe fogták, amelyen két apró tollszárnyacska ékesedett. A képen lévő angyalkának rövid göndör haja volt. Áhá! Azért ilyen rövid a haja, mert levágták és most a mi karácsonyfánkat díszíti!
Az angyalkép ott állt a fa közepe táján a törzséhez erősítve, elérhetési magasságon fölül. Onnan mosolygott le ránk . Nem tudtam betelni látásával!
Karácsony estéje végnélkülinek tűnő várakozással kezdődött.Türelemjátéka volt ez zabolátlan gyermeki énünknek de kimondhatatlanul édes izgalommal volt tele, amelyet örömvárásnak neveznék. Ennél izgalmasabb csak az örömszerzés öröme lehet.
Ott vártuk az angyal érkezését az álmos, meleg konyhában. Nagyanyánk vigyázott ránk. Ő nagyon szépen énekelt és én szerettem hallgatni. Ha meguntuk az éneklést, játszodhattunk,
de csendben, nehogy az angyalt elijesszük. Amikor már a várakozás feszültsége kikezdte türelmünket, nagyanyánk azzal fenyegetett, hogy ha nem viselkedünk úgy, ahogy az alkalomhoz illik, bizony megtörténhet, hogy az angyal elkerüli házunkat. Ez ideig-óráig hatott, mert ennél nagyobb büntetést gyermek számára még azt hiszem nem szabtak ki, mint azt, hogy megvonják tőle a karácsonyi angyal eljövetelének boldogságát.
A legkisebb külső nesz hallatára is mély csend telepedett közénk és lélegzetünket is visszafojtva vártuk a folytatást, jött-e meg a várva-várt? Feltűnt, hogy szüleink igen sokáig maradnak távol. Engem különösen aggasztott, hogy mi történik, ha meg talál érkezni és ők nem lesznek itthon? És akkor meghallottuk az angyal eljövetelét hírdető csengő hangját! Minden csengők közül a legszebben csilingelőt! Talpra ugrottunk. Ekkorra már nagy megnyugvásomra szüleink is megjelentek. Ti hallottátok a csengőt? Nem találkoztatok vele az úton? Egyszerre zudítottuk rájuk kérdéseinket. Ők megnyugtattak, hogy minden rendben van, ha csengetett akkor be kell mennünk, mert nem illik megvárakoztatni azt, akit oly régtől fogva várunk, és bevittek bennünket a káprázatosan szép, csillogó-villogó karácsonyfa elé. Anyánk zengő hangján énekelte a „Mennyből az angyal”-t. Mi is felzárkóztunk izgalomtól remegő hangon.
Aztán szebbnél-szebb karácsonyi dalok következtek, melyeknek hallatára mindig elérzékenyültem és könnyeimet nyelve nem tudtam énekelni se. Pedig akkoriban még a dalok szövegét se értettem jóformán de lelkem csordultig telt hálával és szeretettel a mennybéli angyal iránt, aki nem veszi zokon gyermeki csínyeinket, és nagylelkűen megajánékoz mindenkit a családban. Álomvilágban éltem, amelyből nem szerettem volna felébredni. Akkor még nem sejtettem, hogy eljön a pillanat, amikor mindezt a felnőttek rombatöntik, elveszik tőlem, kitépik lelkemből a gyermekkor leggyönyörűbb álmát.
(Folytatása következik.)
2 hozzászólás
Kedves virágének!
Nagyon tetszett az írásod, olyan szívszorító, hogy manapság mindez az öröm elveszett. A sok értéktelen drága ajándékot beömlesztik a felcicomázott, dekoratőr által feldíszített karácsonyfa alá, lelkekben vihar dúl, dehogy énekelnek, dehogy örülnek, dehogy nézik az angyalkás képet…!
Irigyellek, hogy Neked mindebben részed volt, amiről írtál…a karácsony igazi boldogsága most megérintett, köszönöm szépen Neked!
Kedves Sleepwell!
Nagyon örülök, hogy visszaemlékezésem boldog pillanatokat szerzett számodra. Boldog Új évet kívánok neked és sok szép gondolatot! Katalin