Itt vagyok a semmi közepén ezzel a kis csomaggal és a gitárommal. Bekerítetlen szőlőskert mellett haladtam és úgy gondoltam egy-egy fürtöt megkóstolok csak nem lesz abból semmi baj. Egy fehér és egy kék fürtöt szedtem és jóízűen megettem. Sokáig sétáltam a kertek között a ragyogó napsütésben. Nehéz volt a lelkem, de tudtam, hogy jól teszem, amit teszek.
Hamarosan munkálatlan földterülethez értem és egy földes úthoz, azon elindultam. Bodzát találtam szépen dúsan csüngött a bokron, szedtem belőle a tarisznyámba. Mentem tovább, néztem a madarakat, a felhőket, hallgattam a szelet és valami mást is. Először azt hittem csak képzelem, de később egyre erősebben hallottam. Zongora hangja volt és énekhang is vegyült bele néha, de nem egy szobából vagy zárt helységből jött, hanem a szabad ég alól. A hang irányába mentem tovább. Már csak azért is, mert nálam volt a gitárom és nagyon tetszett ez a szám, gondoltam, talán kísérhetném.
Amint megláttam, rögtön tudtam, hogy rokonlélek, egy olyanforma fickó ült a fekete zongora előtt, mint én, húsz év körüli lehetett és csukott szemmel játszott teljesen átadva magát a zenének; én is így szoktam mikor hangulatom van hozzá. Fényes fekete haja tökéletesen ment az öltönyéhez, mert bár nagyon furcsa, de öltönyben volt. Nagyon elegáns volt ő is, a hangszer is, gazdagnak látszott. Láthatóan nem vett észre. Kicsit tétováztam, majd leültem a fűbe és elővettem a gitárom, még mindig semmi reakció, nem akartam kizökkenteni, így először nagyon halkan, majd normálhangon kezdtem kísérni, úgy láttam elmosolyodott mikor meghallotta a zeném, ez egy kis bátorságot adott, folytattam hangosabban.
Már egy ideje zenélgettünk így mindketten csukott szemmel, mikor úgy hallottam még egy gitár hangja szól mellettem, nem nyitottam ki a szemem ne törjön meg a varázs, ezért nem tudom, hogy ők ketten hogyan reagálhattak, de a zene folytatódott, nem állt meg egy pillanatra sem a kezünk a húrokon illetve a billentyűzeteken. Kis idő elteltével csellót is hallottam már, aztán klarinétot és később hárfát. Hihetetlen szép volt, csupa tehetség vesz körül, vagy csak a képzeletem játszik velem. Egy egész zenekar vesz körül, ha igaz, amit hallok. Mintha a közönség ki-kitörő tapsát is hallottam volna, de ez aztán már tényleg képtelenség igaz? Nem, nem merem kinyitni a szemem, nem akarom, hogy véget érjen ez a pillanat, nem akarom elveszíteni az álmot, ezt a szép mesét, amibe belecsöppentem, mint a népmondákban a szegény vándor, aki szerencsét próbálni indult. Sok dallam felcsendült, furcsa mód mindet ismertem, ugyanis sokat jártam zeneiskolába, nagyon szerettem. Csupa olyan dalt játszottunk, amit ott tanultam. Vagy tíz-tizenöt különböző ének hangzott el így szép egységben. Ha egy véget ért, mindig a zongora kezdte el a következőt, mi többiek pedig követtük. Nagyon szép élmény és mindig jó lesz visszaemlékezni rá, de néha úgy érzem, nem lehet valóságos, hogy ez tényleg megtörtént velem.
Akkor hagytuk abba mikor már mindannyiunk ujjai elfáradtak. A bensőmben szólt tovább a dal és azt hiszem, ez azóta folyamatos, és nem is hallgat el soha, csak a hatásszünet erejéig.
Végre kinyitottam a szemem és körbenéztem. A zongorás fiú, csodálkozó kék szemeket meresztett rám, a másik gitáros egy hegyes fülű fickó volt, világoszöld manószemei pedig kíváncsian, de ugyanakkor mosolyogva fordultak felém. Érdeklődve figyelt egy hosszú hajú, szőke lány, aki csellón játszott és egy csinos fekete lány is, aki a klarinétot fújta, de mégis az a hárfázó kis teremtés volt a legérdekesebb és legszebb jelenség a társaságban. Vörös haja lágyan omlott a vállaira és meleg barna szeme kedvesen csillogott. Ő szólalt meg először.
– Ez itt a Holdfogyatkozás zenekar, és te ki vagy?
– A nevem Péntek Gusztáv és Bonyhádról jöttem. Ne haragudjatok, hogy csak így szó nélkül beültem gitározni, de nagyon tetszett a fiatalúr zongorajátéka és gondoltam csatlakozom,…- itt levegőt vett és kis szünetet tartott, – aztán hallottam, hogy egyre több hangszer bekapcsolódik és nem is értettem,… de nagyon élveztem…
– Hebegés szerű válaszod igen érdekes. Különben hová tartottál? Mert úgy látom nem nagyon sietős a dolgod. – A zongorista, vagyis Petrof Péter szavaiból érezhető volt, nincs nagy bizalommal a „csavargó” iránt.
– Nézzétek, igazán nem akartam betolakodni közétek, csak mivel… Szóval a mostohaapám meg akart ölni ezért el kellett jönnöm otthonról, nem tudom, hogy hová megyek, úgyhogy azt hiszem, ráérek, de ha zavarok már itt sem vagyok.
– Nem, nem zavarsz – mondta végre a zongorista, akitől ez marasztalásnak is beillett. – Én Petrof Péter vagyok, az együttes alapítója és úgy hallottam egész ügyesen bánsz a gitárral. Játszanál nekünk valamit szólóban?
– Persze – jött a gyors, megilletődött válasz. Gusztáv már játszott is, kedvence a népzene volt, ezért a Most múlik pontosan című dalt választotta.
– Fekete Csilla vagyok, örülök, hogy egy újabb tehetséget megismerhetek – mutatkozott be a hárfás lány a szám végén. Majd őt követve sorra a többiek. A hegyes fülű gitáros fiút Mező Ádámnak hívták, a fekete hajú klarinétos lányt Róka Klárának, a szőke csellista hölgyet pedig Márton Pannának.
– Egy hetes táborozásra jöttünk ide a tópartra…- igen odébb tényleg van egy tó – állapítottam meg – ha gondolod, velünk maradhatsz, zenélünk, beszélgetünk és pihengetünk. – Rendben, ha tényleg nem bánjátok, itt maradnék. – Örülünk neked – mondta Péter.
Attól a naptól kezdve a Holdfogyatkozás zenekar tagja lettem. Közéjük tartoztam és tartozok most is. Mind a barátaim lettek kivéve Fekete Csillát, a gyönyörű hárfás lányt, ő a feleségem lett. Életem párja és megvidámítója. Még ma sem értem hogy történhetett…
4 hozzászólás
Kedves Delory Nadin, kellemes írást hoztál, a párbeszédes résznél javítgatnék kicsit, és elütéseket is láttam.
A végét nagyon elsietted…valami csattanó vagy frappáns befejezés sem ártana…
Szeretettel Irén
köszönöm a kommentet, ez egy próbaírás úgy terveztem, hogy folytatom és ez valóban nem a végleges forma…
Delory
Tetszik a hangulata. Kicsit szomorkás, ezt különösen szeretem benne. Még jobban kiemeli a leírtak szépségét.
Köszönöm, hogy olvastál és örülök, hogy tetszett, azt hiszem tényleg folytatom
Delory Nadin