Ikrek voltak. Roni csupán húsz perccel született előbb Reninél. Két apró teremtmény, vörös hajjal, két kiló húsz dekával… két síró-rívó, nyugtalan teremtés, egyszóval, két tojás.
A szülők, amikor föléjük hajoltak, csak nézték őket bambán, s az motoszkált a fejükben: te jó ég, hogy fogjuk tudni megkülönböztetni őket egymástól? Főtt a fejük, aztán anyukának remek ötlete támadt.
– Tudod mit, amíg rajtuk van a karszalag, írjuk rá a nevüket, idővel megtanuljuk…
– Igen ám, de mi lesz a nevük? Az egyik Klementina, hiszen ebben egyeztünk meg, hogyha lány lesz, Tinának fogjuk becézni, – mondta az apa – mi legyen a másik?
Az anya tiltakozott – nem, nem lesz Klementina, nem látod őket, két tojás! Valami két egymásra nagyon hasonlatos nevet kell találnunk.
– Éppen ez az, hogy két tojás, legalább a nevükben különbözzenek egymástól, – érvelt az apa.
Végül megszületett a két név: Veronika és Renáta. Az anyuka ötlete volt. És igen furfangos ötlet, mert azután gyorsan megalkotta a két lány becenevét is: Roni és Reni, s így lett a két lányka végül, még névben is két tojás.
Nem is hitték, hogy milyen gyorsan fog menni a felismerés. Roni volt az, aki már első éjszaka hangos ordítással ébresztette a házat. Persze, Reni is felébredt, de ő türelmesen kapálózva, gügyögve várt a sorára.
Roni volt az, akinek hamarosan cumis üvegből pótolni kellett az adagját, mert nem érte be annyival, ami neki járt, amíg Reni beérte a neki járó adaggal az anyatejből, és éppen olyan szépen cseperedett, mint Roni.
Így ment ez később is. Amikor iskolások lettek, Reni szorgalma, igyekezete utolérhetetlen volt, míg Roni lemaradt bizonyos tárgyakból, de a hangoskodás, veszekedés és verekedés az bizony neki ment jobban. Később már Renit is rávette arra, hogy dolgozatíráskor cseréljenek személyt (mivel senki sem tudta őket megkülönböztetni), így Roni dolgozatai mindig kitűnőre sikeredtek, amíg Reni ilyenkor begyűjtött egy-egy gyenge osztályzatot, és sokáig kellett küszködnie, hogy helyrehozza, kijavítsa őket. Azonban, sohasem mondott nemet Roninak, csak csendben tette a dolgát.
Így ment ez egészen az érettségiig. Akkor fordult a kocka. Roni ugyan telebeszélte Reni fejét, hogy a jogi karra iratkozzanak, amire Reni rá is bólintott. Akkor tört ki a botrány, amikor kiderült, hogy Ronit felvették ugyan az egyetemre, de Renit nem. Illetve, dehogynem. Csak nem a jogi karra, hanem filozófiára. Akkor derült ki Reni turpissága, ő ugyanis, a jogira nem is adta be a jelentkezését, csupán eltitkolta, hogy filozófiára jelentkezett, mert nem akart többé falazni Roninak.
Ekkor tört ki az első nagy veszekedés a két lány között. Roni ebbe nem tudott belenyugodni, persze, mert nem bízott önmagában, tudta, hogy Reni nélkül képtelen lesz érvényesülni. Arra próbálta rávenni húgát, hogy halasszanak egy évet, és a következőben menjenek együtt a jogi karra. Azonban Reni, életében először, a sarkára állt.
– Engem nem érdekel a jog, ez az egyik, a másik meg az, hogy tanulj meg a saját lábadra állni, végső ideje, nem vagyok hajlandó arra tenni fel az életemet, hogy folyton téged húzzalak ki a csávából, a magam életét akarom élni. Felőlem a falra is mászhatsz, de ebből nem engedek!
Ez volt a nagy fordulópont kettejük életében.
A következő tanévben már külön úton járt a két lány. Gyönyörűek voltak, élénk vörös, göndör hosszú hajjal, hatalmas szürke szemekkel, finom hosszúkás babaarccal ők voltak a szépségideálok már a gimiben is, de nem volt ez másként az egyetemen sem, ahol már csupán egy-egy példány volt belőlük.
Rengeteg udvarlójuk akadt. Amíg Roni szinte hetente váltogatta a fiúkat, Reni csendben visszautasított minden udvarlást és kizárólag a tanulásra összpontosított. Talált egy remek barátnőt, akivel nagyon tudott azonosulni, és szinte testvérként szerették és segítették egymást.
Amanda, a barátnő egy évet húzott le az egyetemen, akkor otthagyott csapot-papot, mert rájött, hogy ő cukrász akar lenni. Bele is fektetett minden energiát, s ezután, Renivel együtt sütöttek. Reni is rájött, hogy nagy élmény számára a sütés. Otthon is gyakorolta, minden szabad idejét annak szentelte, bármelyik családtagját hallotta meg felsóhajtani: Ó, de megkívántam egy finom krémest! Reni azonnal ugrott, és csiribí-csiribá, már elő is rukkolt a kívánsággal, és mindenki nagyon szerette az ő süteményeit.
Ennek ellenére, Reni befejezte az egyetemet, barátnője időközben cukrászdát nyitott, Roni viszont bukdácsolva a vizsgákon, két év késéssel ugyan, de megkapta a doktori diplomát, és büszkén ki is rakta lakásuk ajtajára a névtáblát: Dr. Sproh Veronika – ügyvéd.
Egy nagy nemzetközi ügyvédi irodában kapott gyakornoki állást, egy népszerű és jóképű középkorú ügyvéd mellett. Rajta kívül, másodikként, egy fiú, Márk került oda gyakornoknak.
A fiú azonnal rajta felejtette szemét a gyönyörű lányon, de szorgalmas volt, figyelt főnöke minden szavára, azonnal ugrott és szorgalmasan dolgozott, olyannyira, hogy közben senki nem vette észre, hogy Roni, valójában nem csinál semmit.
Neki nem fűlött a foga a munkához, de a jóképű főnökre azonnal lecsapott, s nem adta fel, amíg nem sikerült neki elcsábítania. Márk is észrevette, és dúlt benne a harag, mert a végén már maga vitte az ügyeket, már nem csupán Roni nem dolgozott, de a főnöke is egyre gyakrabban lógott el, és ő tudta, hogy Ronival van együtt, amíg ő húzza az igát mindkettejük helyett.
Márknak, feltűnt egy idő után, hogy főnöke George, egyre szótlanabb, valami nagy-nagy bánat emésztheti. Összeszedve minden bátorságát, egy alkalommal, amikor kettesben voltak, rákérdezett, hogy mi a baj?
George tisztában volt vele, hogy Márk mindent tud, hát hiszen nem vak, így megnyílt előtte, elpanaszolta, hogy vége a családi békének, forrong az otthona, a felesége válni akar, és a gyerekei sem állnak szóba vele.
–Tönkretettem a családom, a házasságom, sohasem bocsátom meg magamnak. Mindenem megvolt, két stramm fiam, álomszép lányom, és gyönyörű feleségem… hagytam mindent odaveszni egy semmirevaló lány miatt. Gyenge voltam, nem tudtam ellenállni. Fiam, soha ne ess ebbe a hibába, fogadd meg a tanácsomat! Azt sem tudom, mihez kezdjek?
Márk őszintén megsajnálta főnökét, megkérdezte hol tart az ügy, és nem lehetne-e megmenteni mindent.
– Megpróbálom, mindent megteszek, amit csak lehet. Éppen szólni akartam neked, hogy felmondtam az imént, téged neveztelek meg utódomul.
– Te mihez kezdesz, George? – Egyelőre semmihez, vagyis a családom megmentésén dolgozom, ha az sikerül, akkor majd nyitok ügyvédi irodát, ha meg nem, akkor végem…
– Ha bármiben segíthetek, csak szólj, George.
– Tanúskodnál is, ha arról lenne szó? – Ha segíthetek neked, akkor igen.
– Köszönöm, fiam.
19 hozzászólás
Szia Ida! Ígéretesen indul. Olvasni fogom, kíváncsi vagyok a folytatásra! Szeretettel üdvözöllek: én
Szia Bödön!
Örülök, hogy felkeltette a kíváncsiságodat. Várlak szeretettel a továbbiakban is.
Ida
Drága Ida!
Nagyon jól áll neked a próza (is)
Várom a fejleményeket!
Szeretettel ölellek
Ica
Köszönöm szavaid, drága Ica! Jönnek a további fejlemények is. Másnaponként töltöm fel őket, ez most nem hosszú, hamar véget ér. 🙂
Szeretettel,
Ida
Drága Ida!
Nagyon ígéretesnek tűnik ez a novellád. Bizonyára az ikrek természetének különbözősége, ugyanakkor egyformasága sok bonyodalmat fog okozni. Kíváncsi vagyok a további részekre, és szurkolok, hogy George-nak megbocsásson a felesége.
Sok szeretettel olvastalak és gratulálok! Matild
Drága Matild!
Igen gyorsan fognak pörögni az események, mintha a gondolataimban olvasnál, ahogy találgatod mi fog történni. George-nak várnia kell kicsit a sorára, meg kell küzdenie újra a családjáért.
Nos, várlak szeretettel a következőnél is, és köszönöm a kedves látogatást és a találgatást. 🙂
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Jaj erről eszembe jutott egy történet.Én ismertem egy iker párt.Amikor a másik meghalt a másik
ott téblábolt szerintem nem igazán fogta fel hogy abban a kis gödörben amit ásott a testvére van.
Vannak benne sorok amitől a sírás kerülget.Úgy látszik negyven felett az ember érzelmi élete is változik.
Amire nincs magyarázat azt az egyéb magyarázat kategóriába teszem.Na vannak családok ami csak papíron család
csúnyán fogalmazva amúgy egy kalap sz.r az egész.Én ettől most valahogy szomorú lettem.
Kíváncsi leszek a folytatásra.
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Örömmel tölt el, hogy tetszett, és ne szomorkodj, hátha minden rendbe jön és helyreáll a béke George családjában Várlak szeretettel a továbbiakban is.
Ida
Kedves Ida!
Én igazából elvonatkoztattam a történettől.Eszembe jutott "valami" valóságos igazi történet
aztán megint.Na ez volt az én bajom.A délutánom és az estém nem volt túl jó, de ennek nem Te vagy az oka.Bár részben igen.Van amire nem lehet azt írni, hogy tetszett max érdekes.Ezzel is így vagyok.Majdnem egy éve meghalt egy személy aki nem rokon de majdnem.Akkor nem tudtam sírni.Dühös voltam, de ebbe ne menjünk bele.Ilyet sem igazán írtak még neked és ez nem irodalmi
Kedves Ági!
Van az úgy, hogy olykor szavak, mondatok előhoznak belőlünk valami emléket egészen váratlanul és meghatódunk. Ez történhetett veled is. Ha jólesett könnyezned, akkor örülök, hogy a "szavakon keresztül" segíthettem, és megkönnyebbültél. Örülök neki, hogy ezt meg is írtad. Köszönöm.
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
"-Tönkretettem a családom, a házasságom"…
Sikerül e neki megmenteni,amit még lehet?
Kérlek folytasd,nagyon tetszett!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Örülök, hogy tetszett. Természetesen folytatom, a folytatások másnaponként érkeznek. George-nak viszont meg kell küzdenie a családjáért. Várlak szeretettel a továbbiakban is.
Ida
értékelés de leírom.Köszönöm, hogy megkönnyeztettél "megríkattál" ez így lehet hülyén hangzik, de ezt úgy érzem le kellett írnom.Már nem is emlékszem mikor bőgtem egy jót és jól esett.Utána ugrottam az időben ahogy szoktam
aztán megint bőgtem.Na de nem akarok lelkizni csak hálás vagyok a könnyekért.Igazán ennyit akartam még írni.
Köszönöm.
Szeretettel:Ági
Kedves Ida!
Érdekesen indul a történet, szinte felcsigázza az ember érdeklődését. Nagyon tetszik!
Látom, már a másodikat is feltetted. Most megyek oda.
Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
Örülök, hogy felcsigázta a kíváncsiságodat már a kezdet. Nagy léptekben haladunk, így gyorsan kiderül minden.:) Köszönöm, hogy jöttél.
Szeretettel,
Ida
Szia!
Remek írással jöttél ismét. Olvasmányos, kíváncsivá tesz, vajon mi lesz a két lány sorsa.Megyek is a következő részhez. üdv hundido
Szia hundido!
Örülök, hogy már a kezdet elnyerte tetszésed. Ezúttal nagy léptekben haladunk előre, s így gyorsan kiderül minden.
Köszönöm, hogy jöttél.
Szeretettel,
Ida
Drága Idám !
Érdekesen indul, mostmár költözés után van netem, így többet tudok lenni, sietek a második részhez.
Ölelésem : Zsu
Kedves Zsu!
Egy költözés igen nagy ceremóniával jár, ha már túl van rajta az ember, akkor megkönnyebbül. Köszönöm, hogy jöttél.
Szeretettel,
Ida