Sanya: Alászolgája Zozó!
Zozó: Alászolgája Sanya!
Sanya: Elkapott a "tegyünk fel új képet" láz?
Zozó: Nem. Csak már untam a régit. Gondoltam, úgy csinálok, mint egy plasztikai sebész: jó képet vágok hozzá.
Sanya: Kinek? Kihez?
Zozó: A cseréhez. Nem volt rossz a korábbi sem, de ez frissebb.
Sanya: Mit olvasol rajta?
Zozó: Egy saját firkálmányt a jelenlévőknek, a lovasberényi könyvtárban.
Sanya: Író-olvasó találkozó?
Zozó: Igen. Azon az estén közösen olvastunk fel a nejemmel. Vettek is pár Hapsi-bácsit és Kristályhidat.
Sanya: Alagutakat is árultok?
Zozó: Naná! Sőt! Kata gombákat is.
Sanya: Az jó. Abból a 6-os úton is sok van.
Zozó: Katából?
Sanya: Nem is a gomba miatt lassítanak az autósok.
Zozó: Én azt hittem. Mindig arra gondoltam, amikor autókat láttam az út szélén állni, hogy biztosan a közelben gombáznak.
Sanya: Hogyne! Gomb… izé. Furcsán ejted ezt a szót.
Zozó: Jól van na! Akkor kocognak. Sportolnak, esetleg.
Sanya: Jól emlékszem, hogy te judóztál?
Zozó: Igen. Ez most miért jutott eszedbe?
Sanya: Láttam a Youtube-on egy videót.
Zozó: Nem én voltam.
Sanya: Nem? Na mindegy. Judo vs. boksz és judo vs. birkózás.
Zozó: Felmérés, hogy melyik a jobb?
Sanya: Nem egészen: ezek meccsek voltak.
Zozó: Nem láttam még ilyet.
Sanya: Tudod, hogy ki nyert?
Zozó: Szerintem, ha jó volt a judós, akkor ő.
Sanya: Bingó! Mindkétszer.
Zozó: Sokan mégis lenézik a cselgáncsot.
Sanya: Az jutott eszembe, hogy más sportokat is össze lehetne vonni.
Zozó: Sakk vs. kézilabda?
Sanya: Nem. Kung-fu vs. futás.
Zozó: Ilyen mintha volna már.
Sanya: És ehhez mit szólsz: tenisz vs. pingpong.
Zozó: Na, az már érdekes volna!
Sanya: Kíváncsi lennék rá én is.
Zozó: Ma úgyis divat mindenféle dolgok összekeverése. Miért ne lehetne bármi másban is ilyen. Ügyvezető igazgató vs. helyreállítási manager.
Sanya: Ha keveredés, akkor már inkább Országgyűlés + kaszinó.
Zozó: Azt mintha már összekeverték volna.
Sanya: Tényleg nem lenne új. Mindenről lekések.
Zozó: Mezőgazdaság + autópálya-építés.
Sanya: Igen! Leállósáv helyett krumpliföld.
Zozó: Gyümölcsfa helyett meg védőkorlát. Azt nem veri el a jég.
Sanya: Műanyag gyümölccsel, hogy az illúzió meglegyen.
Zozó: Amerikában a hosszú országutak mentén használnak betonbocikat, hogy ne legyen unalmas a táj, és ne aludjon el az autós.
Sanya: Nálunk itt vannak helyette az óriásplakátok.
Zozó: Nem jó! Amerikában sem vált be. Azonban a betonbociknak köszönhetően, csökkent a balesetek száma. Itthon lehetne az utak mentén élőképeket létrehozni. Dupla nyereség volna ez a buli, mert egyúttal díszletlakásokat is berendezhetnének a hajléktalanoknak. Tudod, három fal, a negyedik meg nyitott az országút felé. Ilyen bigbróteres, realitisós izé volna.
Sanya: Az már majdnem olyan volna, mint az állatkert, csak ez emberkert lenne. Mégsem élhetik az életüket mások szeme láttára, nem?
Zozó: Miért? Így nem a szemünk láttára élnek?
Sanya: Erről eszembe jutott, hogy Dél-Afrikában az autópályák mentén négerek nyomornegyedei álltak kilométereken keresztül.
Zozó: Te jártál Afrikában?
Sanya: Öt hetet voltam Dél-Afrikában.
Zozó: Munka?
Sanya: Nyaralás és egy keresztény konferencia. Összekötöttük a kettőt.
Zozó: Akkor ez is, az is. Nem mentél téríteni Nyam-nyamokat?
Sanya: Nem. Örültünk, hogy nem ettek meg minket. Nélkülük is volt nyam-nyam: mangószezon. Akármerre mentünk, mindig mangót kaptunk. Aszalva, szeletelve, préselve. Aztán elvittek minket egy mangófeldolgozóba is.
Zozó: Rá kell szoktatni őket a komlóra meg a malátára azt kész.
Sanya: Majd legközelebb.
Zozó: A mangón kívül mit esznek még ott?
Sanya: Annyira nincs különbség az európai meg az ottani koszt között.
Zozó: Ez most mit jelent? Közelítünk az afrikai ellátáshoz?
Sanya: Például, nem ettünk rostonsült elefántot.
Zozó: Az itt sincs. Akkor tényleg nincs különbség.
Sanya: Rooibus tea dívik ott. Ez egy kifejezetten dél-afrikai tea.
Zozó: És melegen isszák?
Sanya: Vörös bokor a jelentése, és melegen isszák.
Zozó: Vagyis, hogy az ital forró-e amikor isszák?
Sanya: Ja, vagy úgy?! Igen.
Zozó: Az ember azt hinné, hogy ha Afrika, akkor forróság, pedig Dél-Afrika már nem olyan, vagy mégis?
Sanya: Nem volt melegebb, mint itthon nyáron. Szépen sütött a nap, de kibírható volt. Mikor leszálltunk Johannesburgban, esett az eső. Az első öt perc azzal telt, hogy esernyőket vásároltunk.
Zozó: Na ja, így jár az, aki a forró, trópusi Magyarországról elutazik az esős, viharos, ködös Dél-Afrikába, és otthon hagyja az ernyőjét.
Sanya: Így van! Tanulj tőlem. Te már esernyővel menj!
Zozó: Köszönöm a figyelmeztetést. Majd, ha megyek ellenőrizni a gyémántbányáimat, viszem magammal az Ernőt.
Sanya: Már nincsenek ott bányák, ajándékba adták az esernyővel együtt.
Zozó: Akkor legfeljebb iszom ott egy katonai puncsot. Vagy mit…
Sanya: Jól van, kedves Mandelám!
Zozó: Most akkor lebuktam?
Sanya: Igen. Hiába az új kép, tudjuk ki vagy!
Zozó: Igen, nagyon ki vagyok. Dupla Nelson.
Sanya: Az meg mi?
Zozó: Kettős alsó madárfogás.
Sanya: Nemsokára kezdődik a suli. Majd kipihened magad. Lányaid suliban lesznek.
Zozó: Velük van a legkevesebb baj. Velük bírok. Magammal nem.
Sanya: Na ez a nagyobb baj. Akarsz beszélni róla?
Zozó: Nem.
Sanya: Kár, pedig megkezeltelek volna.
Zozó: Akkor akarok.
Sanya: Jobb, mint ha meglábalnálak.
Zozó: Ugyan már! Sokáig fociztam. Nem tudsz olyan helyen megrúgni, ahol ne tették meg korábban is már.
Sanya: Rugdosódtatok? Volt füled érjen bokámig? Ebben az agresszív világban ez az új szülinapi köszöntés.
Zozó: Én kimaradnék belőle, mert akkorát már nem tudok hajolni.
Sanya: Én meg nem tudom olyan magasra emelni a lábam.
Zozó: Legközelebb hazalátogatsz, gyakorolhatjuk, ha gondolod. Mondjuk, én hajlok, ameddig tudok, te emeled a lábad, ameddig tudod, aztán majdcsak összeér a kettő valahol.
Sanya: Rendben! Kipróbálhatjuk. Addig gyakorolok.
Zozó: Ha elég jól megy, akár turnézhatunk is vele.
Sanya: Író-rúgó találkozó?
Zozó: Írót rugó találkozó. Egy rugóra ír az agyunk.
Sanya: Szó szerint betörnénk vele az irodalomba.
Zozó: Igen, berúgnánk.
Sanya: Én nem fogyasztok alkoholt.
Zozó: Én sem. Csak megiszom.
Sanya: Úgy nem lehet rúgni.
Zozó: Igaz, de a lényeg az erőszakmentesség. Nem ütünk meg senkit.
Sanya: Nem bizony! Sosem ütünk.
Zozó: Vagy kikerüljük, vagy rúgunk egyet, de nem az utolsókat, hanem az elsőket.
Sanya: Én inkább a középsőket.
Zozó: Szeretsz elvegyülni a tömegben?
Sanya: Ott nem olyan feltűnő a lökdösődés.
Zozó: Átveszed a küzdőszellemet?
Sanya: Én a műszakot szoktam átvenni, de mindjárt le is teszem, mert olyan nehéz.
Zozó: Nálunk a szakmában, ami forró, arra azt mondjuk, nehéz. Ami nehéz, az forró.
Sanya: És a meleg?
Zozó: Az pedig a Jenci.
Sanya: Na tessék!
Zozó: Köszönöm, inkább nem kérem. Amúgy, a meleg már megfogható. Nem éget.
Sanya: Már aki hagyja…
Zozó: A vas el szokta hagyni magát.
Sanya: És te szoktad megtalálni.
Zozó: Én nem keresek, én csak dolgozom, ezért nem is találok. Eszembe jutott egy régi játék.
Sanya: Játék?
Zozó: A hideg-meleg, amikor valamit eldugnak és keresés közben azt mondogatják a keresőnek, hogy „hideg, hideg, langyos” stb.
Sanya: Emlékszem.
Zozó: Akkor volna izgalmas a játék, ha valaki ráülne az eldugott tárgyra. Amikor a kereső benyúl alá, valóban lehet kiabálni, hogy „meleg, meleg!”
Sanya: Vagy, ha kályhába dobod a keresendő tárgyat. Forró!!!
Zozó: Na jó, erről megint csak egy vicc jutott az eszembe. Sajnos mindig, mindenről.
Sanya: A huszonkettes csapdájában volt állítólag egy jelenet. A doki mutatott a főszereplőnek ilyen tintapacás tesztet, mire az azt mondta: Ne fáradjon doki, nekem mindenről az jut az eszembe.
Zozó: Miért is mutogatnak olyan pacákat?
Sanya: Hát… hogy… kitalálják a válaszaidból, milyen ember vagy. Nem tudom, hogyan csinálják.
Zozó: Az is a kezelés része? Azt ígérted az imént, hogy kezelni fogsz.
Sanya: Én kikezelek, te kilábalsz!
Zozó: Kezes-lábas, vagy engedelmes fazék.
Sanya: A lábas elment kezesnek. De köcsög!
Zozó: A fazék megkérte a lábast, hogy legyen a kezese, de az köcsög volt, és nem ment el.
Sanya: Lehet ezt variálni!!
Zozó: Ehhez értünk.
Sanya: Mit fogtunk meg?
Zozó: Csak hozzáértünk, de nem tapiztuk össze. Gondolom, lassan vége a szabadidődnek, ha jól látom az óra állását.
Sanya: Igen. Megyek, eszek valamit.
Zozó: És tudod is mit? Te főztél?
Sanya: Dehogy! Akkor nem ennék.
Zozó: Mázlista!
Sanya: Azért délelőtt csináltam egy tejbepapit a Johann bácsinak.
Zozó: A 101évesnek?
Sanya: Igen, de majdnem rám köpte.
Zozó: Miért? Leégetted?
Sanya: Aha. Ilyen fehér izé lett, fekete foltokkal.
Zozó: 101 tejbegríz.
Sanya: Mi itt breinak hívjuk.
Zozó: És ha csomós, akkor evés közben a vakok még olvashatják is.
Sanya: Nem. Ők sóskiflit szoktak olvasni. Folytatásos regény.
Zozó: Fojt tata, sós remény.
Sanya: A múltkor az egyikről több helyen is hiányoztak a nagyobb sódarabok. Erre az egyik csökkentlátó felkiáltott: Ki írta ezt a hülyeséget?
Zozó: No menj, mielőtt még éhen halnál.
Sanya: Szervusz Zozókám! Holnap belépsz?
Zozó: Be én! De mibe? Szervusz!
14 hozzászólás
Szia!
Aztán nem nagyon kifáradni!!:-))
Szeretettel:Selanne
Szia!
Arra mindig ügyelünk, hogy ne vigyük túlzásba… :-))
Üdv: Sanyi
Szia Sándor!
"Zozó: Ugyan már! Sokáig fociztam. Nem tudsz olyan helyen megrúgni, ahol ne tették meg korábban is már."
A "tették" szó után hiányzik egy "volna".
🙂
Szia Artur!
Hát… a’ bíz’ meglehet… 🙂 Kissé egyszerűbbé szerettem volna tenni azt a mondatot, úgy látszik túl egyszerű lett. 🙂 Majd javítok…
S.
Az is lehet, hogy én nyestem meg a mondatot, viszont ha már beismerted, rád fogom, de a ravaszt nem húzom meg.
🙂
Nos. Az előbb le lettem cseszerintve, hogy sosem mondom meg mi erőltetett. a közepe tájt. amikor a judo vs. utáni részben még jön a kungfu vs…. néhány dolog kimaradhatna..
Zozó: Sakk vs. kézilabda?
Sanya: Nem. Kung-fu vs. futás.
Zozó: Ilyen mintha volna már.
Sanya: És ehhez mit szólsz: tenisz vs. pingpong.
Zozó: Na, az már érdekes volna!
ez így…. unblock.
maga a történet jó, hosszú, és olvasmányos. ezt a részt leszámítva tetszik.
Kedves Berill!
Ha legközelebb újra olvasod, az általad kiidézett részt ugord át.
:DDD
Köszi az őszinteséged!
A cseszerintés pedig nem is igaz. Rossz napod volt? Akarsz beszélni róla?
:-)))))
Kedves SÁndor!
A szatírád jó, Nagyokat nevettem fanyar humorán. Ez a párbeszédes forma viszont talán kicsit nehézkes ekkora terjedelemben. Vagy éppen a határán van annak, hogy elolvassam, ne olvassam el. (Nem én)
Szia: én
Ez is szuper, nemcsak azért, mert ti voltatok az "elkövetők", hanem , mert
gördülékeny, nem erőltetett, és csupa-csupa humor!
Nagyon ötletes…úgy ahogy van.
Kedves Zsike!
Neked is köszönöm látogatásod és kedves szavaid, csillagaid.
Üdv: Sanyi
Manapság a párbeszéd nehézkesebb, mint pár beszéd, de az egyik a múlt, a másik a jövő.
Hogy melyik, melyik? Most melyikről van szó? Majd eldöntjük egy párbeszédben.
Részemről köszönöm a pozitív hozzászólásokat!
🙂
Sanya meg majd fizeti a jutalékot érte.
:-)))
A negatív hozzászólókat pedig megkérem, hogy a következő bankszámlaszámra fizessék be az illetéktelen bélyegek árát, hozzászólásonként …
Kedves Berill és Bödön,
köszönöm én is a véleményeteket, valóban, itt-ott talán erőltetett és nehézkes… Legközelebb megpróbáljuk jobban megszerkeszteni.
Például kihúzom Artur mondatait. :-))
Üdv: Sanyi
Szia!
Kihúzod? Tehát kivonod. Ez rendben is van, hiszen mindenből az eszenciát szokás kivonni.
:-)))
Ha ezt megteszed, akkor lehet, hogy át kell tenni majd a "mese" kategóriába, és jó lesz altatónak. A saját soraimmal meg majd megyek ilyen gyógyító körútra. Sőt! A telefonos távgyógyászatból kiindulva, megnyitom MSN rendelőmet. Kezelés és kúra MSN-en keresztül.
Szlogen: Köszönjük emesen!
🙂
Szia!
A mese se rossz üzlet, tudod hányan szenvednek alvászavarokban? 🙂
S.