– …országszerte felhős lehet az ég, sőt, többfelé havazás is várható. A hőmérséklet…
– Micsoda? Hó? Áprilisban? Még ilyen hülyeséget! Most már tavasz van! – Mérgelődött Ákos, miközben a zokniját próbálta előkaparni az ágy alól. Fél nyolc volt, a híradó pedig az időjárás-jelentésnél tartott.
– Ákos gyere, mert elkésel!
– Megyek apa, egy pillanat! – Felkapta a zoknit, és már ment is le a lépcsőn.
– Hallottad a híreket? Ma még havazhat is! – Mesélt a kocsiban az apa.
– Igen, hallottam, na és? Mi olyan nagy hír abban, hogy esni fog a hó? – Szólt rá az apára Ákos egy kicsit ingerülten. Maga se értette, hogy mi idegesíti ennyire ezen a hóesés témán, de egyszerűen leírhatatlanul rossz érzések kavarogtak benne, ha szóba került a téma. Az iskolában is csak erre tudott gondolni. Ráült valami hangulat, mint egy rossz előérzet. Mire úgy döntött összeszedi magát, már irodalom óra volt, ez volt az utolsó. Úgy döntött megdobja Nórit egy levéllel. Az üzenet Bálint padján landolt. A bamba srácot fejbe találta, akit talán a legédesebb álmaiból ébresztett fel. Értetlenül nézett körbe.
– Add tovább Nórinak! – Súgta Ákos.
– Mi? – Nézett körbe. Ákos a homlokára csapott.
– A levelet! Ott előtted, – mutatott a művére – add tovább Nórának!
– Ja! – Bálint átdobta Nóri padjára.
"Suli után beugrunk a Duna plazaba?"
Hamarosan egy levél koppant Ákos padján. Izgatottan bontotta ki, és olvasta el, de a válasz rémisztő volt:
"Arra neked már nem lesz időd!" A fiúról cseppekben csordogált a verejték, a szíve hevesen vert.
– Na és ki tudja, mit jelent a tél toposza? – Érdeklődött a tanár. Nóri karja, mint egy karó, nyúlt felfelé. – Nóri?
– Halál! – A kék szemek ekkor Ákosra meredtek, mint a legrosszabb horrorfilmekben, szinte világítottak, és Ákos úgy érezte, keresztül szúrják őt.
– Így van, halál, elmúlás.
Ákos zihálva vette a levegőt, homlokán az izzadságcseppek sűrűsödtek, és szíve majd kiugrott a helyéről.
"HOGY ÉRTED AZT, HOGY NINCS IDŐNK????!!!!! 14ÉVESEK VAGYUNK, NEKÜNK MINDENRE VAN IDŐNK!!!!!" Fejbe dobta Bálintot.
– Bálint! Azonnal add tovább Nórának! – Sivalkodott rá olyan sugdolózós, mégis kiabálós hangsúllyal. Hiába igyekezett elfojtani, mégis egy kicsit fölcsuklott a hangja.
– Jó, de ne én legyek már a postásotok! – Mérgelődött a fiú, majd a lány padjára dobta a levelet.
Ákos majdnem széttépte, olyan gyorsan próbálta kinyitni a következő asztalán landoló üzenetet.
"Te nem nézel híradót? Szakadni fog a hó! És én mégis hogy jutok haza Dunakeszire?" Ákos egy kicsit nyugodtabb lett, de ez a "hó-téma" még mindig nagyon zavarta.
"Mit jön ma mindenki ezzel a hóval? Majd alszol nálunk :D" Mivel nem akarta hallgatni Bálint dörmögését, mikor megfordult a tanár, felállt, és a lány padjára dobta a papírt.
– Bár tesiórán találnék így be a kosárba! – Gondolta.
Nem jött több válasz. Iskola után együtt indultak el.
– Na, menjünk szerintem! – Unszolta Ákos.
– Nem, mondtam már! És mi lesz a… – Ákos nem hagyta, hogy befejezze.
– És az ötletem?
– Hogy nálad alszom? Na persze! Meg majd a szüleim engedik is!
A fiú lemondott a témáról. Igyekeztek a busz felé. Az úttest előtt álltak, mikor meglátták a közeledő járművet.
– Odanézz Nóri! Gyere, itt a busz!
– Ákos ne! Piros a lámpa és… – A lány utána kapott, de nem érte el. – Jézusom Ákos!
Nem is lett volna probléma a szabálytalan előzésből, ha csak járművek közlekednek az úttesten.
Nóra remegett, a kezét félig felemelte, az arcához akart kapni, de nem jutott el odáig. Lenézett, mert valami hideget érzett a kézfején. Egy hópihe volt! Idén hamar beköszöntött a tél…
8 hozzászólás
Tetszett, ahogy végigvitted a "havazás témát" a művön, és az is, hogy a végén csak sejtetsz. Olvastatta magát a történet 🙂
Csak egy észrevétel: Van benne pár helyesírási hiba és néhány elírás. Szerintem olvasd át újra. Az írás hevében biztos nem vetted észre.
Üdv.: Phoenix
Csatlakozom. 🙂 Kicsit kidolgozatlan, pár helyen valóban elírtad, a vége viszont érdemel pár szót: szerintem az alapötlet jó, és tetszik az is, hogy többletjelentést kapnak ártalmatlannak szánt mondatok (Neked arra már nem lesz időd), de kicsit elkapkodottnak, sablonosnak érzem a végét. Nagyon kár érte, mert különben szinte az utolsó sorig jó, és tényleg remekül végigvezetted a hó-halál képzettársítást, sőt még az is jó, hogy az utolsó pillanatban "elrántod a kamerát" a lényegi történésről, de. Egyrészt az idén hamar beköszöntött a tél csúnya hiba, miután az elején közölted, hogy április van, már tavasz. De semmi gond, egy fél perc alatt kijavítod 🙂 és ha szabad javasolnom, akkor az ellentmondás feloldására ne ezt a mondatot változtasd meg, hanem az elejét, ne április legyen, hanem ősz. Talán, de ez csak az én meglátásom.
Viszont az éles fékcsikorgás helyett is érdemes lenne valami egyedibbet kitalálni, csak az már nem lesz ilyen egyszerű, de szerintem neked menni fog. Akár ki is hagyhatod egészen, talán az lenne a legjobb.
Na befejeztem a belekotyogást, remélem nem veszed bántásnak, mivel azért szántam rá ennyi dumálást, mert alapvetően nagyon tetszik! Legyen még egy picit jobb.
Szóval grat, jöjjön a többi írás, várjuk szeretettel.
Üdv körünkben! 🙂
Zsázsa
Mikor írták először a hibákat nem is értettem, de újra átolvasva észrevettem, hogy tényleg van egy kevés :/ Hát elnézést, ezeket majd javítom. A fékcsikorgáson gondolkozom, mert volt rá másik ötletem is.
Viszont az hogy április van, és a végén jön hogy az idén hamar beköszöntött a tél, az nem véletlen. Mindegy, én nem magyarázom, mert nem szokás, csak azért írom, hogy arról tudok, de nem véletlen.
Köszönöm a véleményeket!
Nekem nagyon tetszik. Igaz, laikus vagyok, mivel csak verseket
szoktam irogatni, de olvastam már jó pár írást itt a napvilágosoktól is.
Egyszóval nagyon jó a téma, jól is vezeted végig. / A helyesírási hibákat
meg majd kijavítod./
Csak így tovább!!!
Örömmel jártam Nálad.
Jómagam is furcsálltam, hogy áprilisban kezdődik a tél, de egyébként nagyon tetszett!
Amikor "leverte" a víz és a lány ránézett, tényleg úgy éreztem mintha egy horrorfilmet néznék!
Jó kis írás! 🙂
Lily
Csatlakozom az előttem szólókhoz. Nekem is nagyon tetszett. Főleg az, hogy végig a hó és a tél körül forgott a téma. Nem vagyok valami nagy kritikaíró úgyhogy egyszerűen csak annyit mondok : remek és így tovább!
kirázott a hideg miközben olvastam… hatásos… tetszik és pont.
most csak ennyi voltam 🙂 nem tudom megfogalmazni milyen érzéseket ébresztett bennem a mű… majd talán később…
Claire
Kedve Hogyishíjják! 🙂 (Bocs, hisz nem tudom a neved!)
Kora reggel döbbenetes ébresztő lett számomra ez az írásod.
Hirtelen Végső állomás feelingem támadt.
Asszem nem véletlenül. Tetszett, bár most el kell olvasnom valami kevésbé lehangolót. 🙂
Szeretettel. dodesz