Tomikának nagyon hosszú volt a két hét, epedve várta már Iván bácsit és az utazást. A türelmetlenségén némiképp enyhített az, hogy az előtte lévő hétvégét Robi náluk töltötte. Jó volt újra együtt lenni hármasban. Tomikával is sokat játszhattak, no meg a testvérpár egymással is megbeszélhette a világ dolgait.
Regina alig várta, hogy elújságolhassa, Iván itt járt és a következő hétvégén ők mennek hozzá Gyulára. Elmesélte a részleteket is, azon a napon Ivánt baleset érte, és mennyire megváltozott, változtatott az életmódján, és azon szorgoskodott évekig, hogy megteremtse a feltételeket az új, közös élethez.
– Lehet, hogy mégis összeházasodtok? – kérdezett rá Öcsi nagy meglepetésében.
– Talán… még ismerkedünk, újra… no meg Tomikán is múlik, ő még nem tudja, hogy Iván az apja, de nagyon ragaszkodik hozzá, szinte a találkozásuk óta… ne szóld el magad Öcsi, neki magának kell megtalálnia az apját… ezt mondtam Ivánnak is. Majd meglátjuk, egy héten át nála leszünk, meg kell bizonyosodnunk róla, kitart-e ez a ragaszkodás. Meg hát közben, én is jobban fogom látni, hogy valóban más ember lett-e?
– Nővérkém, mi lesz a házaddal, mert ahogy én látom, te kész vagy odaköltözni Gyulára?
– Ne szaladjunk a rúd elé, Öcsi, még semmi sem biztos… egyébként én tényleg kész lennék odaköltözni. Gyula egy kisváros, nem olyan, mint Budapest, bár még nem ismerem, de ahogy Iván mesélt róla, szimpatikus… igaz, nincsenek hegyek, de a sík vidékhez is hozzá lehet szokni. Bár ez a ház már hozzám nőtt, de nem szakadok el tőle végleg, majd a tiéd lesz, Öcsi, ha megnősülsz, lesz hol laknotok, mi meg megalhatunk nálatok, ha erre járunk.
– „Ábrándozás az élet megrontója…” mondá Vörösmarty…
– … és mondá Öcsi, aki nem tudja a folytatását: „…mely, kancsalul, festett egekbe néz…” Igazad van, ne tervezzük még a jövőt, nehogy aztán rosszul süljön el.
– Nem fog… Ha valaki négy év után visszajön érted, az tényleg szeret téged. Ahogyan te mondtad, amikor visszautasítottad a doktor udvarlását: csak egyszer szeret az ember életében. Ezt mondtad, igaz? Iván a gyerekről sem tudott, miattad jött, mert ő is szeret téged. Csak nekem van ilyen okos nővérem… büszke vagyok rád, ugye tudod?
Iván szombaton érkezett és vasárnap, reggeli után, indultak Gyulára. Tomika egész úton locsogott, nem fogyott ki a kérdésekből, nagyon élvezte az utazást. Száz kilométerenként megállt Iván, hogy Tomika kedvére szaladgáljon a mezőn, vagy futkározzon a virágos domboldalon. Majd egy vendéglőben meg is ebédeltek, s ebéd után lassan elnehezültek a pillái, és elaludt Regina ölében.
Amint megállt az autó a kapu előtt, rögtön kipattant a szeme.
– Megérkeztünk?… Hurrá, megérkeztünk! – örvendezett.
Körbevezette őket a házban. A földszinten volt a konyha és ebédlő, fürdőszoba és a nappali. Ez utóbbi L alakú volt. Az L-betű kisebbik szára könyvtár-szoba volt. A földtől a mennyezetig be voltak építve az üvegajtós szekrények, amik még nem teltek meg egészen. Még egy aprócska íróasztal, és egy hintaszék állt az ablak előtt.
A nappali része is ízlésesen volt berendezve. Tomika csodálkozva kérdezte.
– Iván bácsi, te itt alszol a kanapén? Hol fogunk mi aludni mamival?
– Gyertek, megmutatom… Én sem itt alszom, hanem fenn… Ez itt a hálószoba, ebben a másikban meg alhattok ti. Igaz, még hiányos a berendezés, de van két ágy benne, meg egy
szekrényke a játékoknak. A ruháitokat viszont elhelyezheted itt a hálóban, Gina, az egyik szekrény üres. Nem volt elég pénzem arra, hogy teljesen berendezzem, de megoldjuk valahogy.
– Teljesen rendben van, – bólogatott Regina, s a lelke mélyén örült, hogy Ivánnak nincs pénze. Hiszen, a múltból úgy emlékezett rá, hogy szórta a pénzt, és ezzel most nagyon elégedett volt, hogy a munkája révén tette rendbe a házat és bútorozta be, lassan, részletekben.
Regina minden este, amikor lefeküdt, végiggondolta az aznapi történéseket.
Egy este színházba mentek, a szabadtéri Várszínházba. Nagyon hangulatos volt, fenn a csillagos ég, körülöttük az ósdi várfalak. Az este illatos volt és kellemes, a darab nem igazán volt érdekes, inkább nézték a csillagos eget, míg Tomika elaludt az ölében. Így aztán az első felvonás után hazamentek. Iván cipelte a gyereket hazáig. Otthon aztán csak lehúzta róla a cipőt, nadrágot, s ágyba bújtatta, fel sem ébredt, aludt reggelig.
Volt olyan, amikor a gyulai fürdőben töltötték az egész napot. Azt nagyon élvezte Tomika. Iván tanította úszni, még őt is, mert, bár főiskolás korában megtanult úszni, de azóta nem jutott el uszodába sem, így igen bizonytalan volt önmagában. Ne félj, nem hagyom, hogy elmerülj, csak végy nagy levegőt és evezz! Mondogatta Iván, és ment, amíg Iván mellette volt mindig jól ment, de amikor nem volt ott, azonnal elbizonytalanodott.
Vittek magukkal társasjátékot is, játszottak, beszélgettek, mesét meséltek Tomikának. Jól telt a nap, ott is ebédeltek a strandon, fagyiztak, majd Tomika aludt is keveset délután, de hamar felébredt, ő különösen élvezte a vizet.
Regina észrevette, hogy Iván egyre gyakrabban rajta felejti a szemét és vágyakozva nézi őt. Esténként, miután Tomika aludni ment, ők ketten még sokat beszélgettek, de Regina egyre korábban ágyba menekült, arra hivatkozva, hogy fáradt. Pedig nem volt fáradt, Iván elől menekült, vagy önmaga elöl… Várt valamire… talán arra, hogy újra megkérje a kezét… aztán meg éppen az elől menekült… félt tőle, hogy bekövetkezik, és nem tudta, még mindig nem tudta, mit is válaszoljon neki…
Egy este telefonáltak Ivánnak a munkahelyéről, hogy másnap menjen be, mert nem tudják nélküle megoldani a felmerült problémákat. Ecsetelték is, hogy miről van szó. Iván azt mondta, nem fog sokáig tartani, talán néhány óra. Reggel nyolckor ment el.
Regina és Tomika nagyon jól érezték magukat a parkká alakított kertben. Állt ott egy öreg juharfa, Iván annak a fának egyik erős ágára kötötte fel a hintát Tomikának. Sokat hintázott, és persze homokozót is rögtönzött Iván a gyereknek, megtöltve finom szürke homokkal, és egy kis csúszda is volt a homokozónál. Eljátszott egyedül is, akár egész nap.
Regina megfőzte az ebédet és ebédeltek is ők ketten, Ivánét viszont melegre tette, hogy ne hűljön el mire hazaér. Tomika aludni ment ebéd után. A sok játék után, jól bele is húzott.
Még aludt, amikor Iván hazaért. Örült a finom ebédnek, s egy pillanatra magához is ölelte Reginát, miközben megköszönte. A lány gyorsan kibontakozott a karjai közül és leszedte az asztalt. A férfi hosszan nézte, amíg könny szökött a szemébe. Akkor megindult ki a kertbe, de Regina utána kiáltott – Iván! – Igen, – fordult vissza gyorsan, akkor a lány hozzá futott és a nyakába ugrott, a férfi is átölelte és csókolóztak, kifulladásig.
Miután Tomika felébredt, Ivánnal a kertbe mentek. A gyerek megmutatta azt a csodavárat, amit délelőtt épített a homokozóban. Azután ketten még tovább építették. Közben megbeszélték, hogy lenyírják a füvet.
– Én is, én is akarom… ugye hagyod Iván bácsi, hogy én irányítsam?
– Hát persze, – hangzott a válasz.
Regina elmosogatott, amíg Iván és Tomika a füvet nyírta a kertben. Berregett a fűnyíró-gép, Tomika is kitartóan baktatott utána. Ő fogta a nyelet, ahol elérte, mögötte Iván, de a kisfiú hitt benne, hogy ő irányítja, hiszen ő megy elöl. Ehhez ragaszkodott is, kitartott végig, boldog volt, hogy ő is dolgozik, Iván bácsival együtt.
Miután rendet rakott a konyhában, kitekintett az ablakon. Látta az idillt, amint apa és fia együtt dolgozik. Nézte őket hosszan: hát igen, az élet apró darabkákból van összerakva, annyi a dolgunk csupán, hogy az érdes részeket összecsiszoljuk.
Elmosolyodott, majd kiment ő is a kertbe, megcsapta a frissen nyírt fű illata. Mindig is szerette ezt az illatot, mélyeket lélegzett ahogy sétált a rózsafák között és gyönyörködött a nyíló virágokban, szagolgatta, csodálta az illatukat. Látta, amint Iván megindul, a levágott fűvel telt dobozzal, a komposztáló felé. Ugyanakkor hallotta Tomika hangját:
– Abban mi van, Iván bácsi?
– A fű, amit levágtál…
– Mit csinálsz vele, hová viszed?
– A komposztálóba.
– Neee… öntsd ki, én szeretek benne hemperegni… Robival mindig úgy szoktuk.
– Tényleg, hát akkor gyere! – majd kiöntötte a fűre a doboz tartalmát – Tessék! – miután Tomika belevetette magát, majd széttúrta a füvet és hemperegni kezdet benne, Iván is mellé ült, felmarkolt egy adagot két kézzel és a gyerekre szórta, majd maga is végig hemperedett benne. Tomika kacagott, majd Iván is, élvezték a játékot. Regina kissé távolabbról gyönyörködött bennük.
Miután kihemperedték magukat, felkeltek, s még jobban kacagtak, amikor látták, milyen maszatosak, koszosak lettek a fűzöldtől.
– No, most mehetünk összegereblyézni az egészet – szólt Iván, miután véget ért a móka. – Várj, Iván bácsi, én is… én is segítek… – futott a homokozóhoz, felkapta a kis gereblyét, majd váratlanul Iván elé állt, – mondd, szólíthatlak apának? – Ivánt meglepte a kérdés, hirtelen nem is tudta mit is válaszoljon, aztán megsimogatta a gyerek szöszke fejecskéjét – ezt kérdezd meg inkább édesanyádtól – mondta végül.
Tomika azonnal sarkon fordult és futott Reginához:
– Mami, szólíthatom Iván bácsit apának?… azt mondta, téged kérdezzelek … – Regina is egészen meghatódott az ötleten, szinte gondolkodás nélkül rávágta:
– Igen, szólíthatod… hiszen az édesapád, – suttogta egészen halkan. Tomika meg sem hallotta, már futott vissza Ivánhoz, hogy elújságolja a jó hírt. Iván azonban meghallotta, könnybe lábadt szemmel nézte Reginát, majd amikor elérte a kisfiút felkapta, magához ölelte majd elindult Regina felé. A könnyek végig folytak maszatos arcán, lecsúsztatta a gyereket és megállt a lány előtt.
– Köszönöm – suttogta. Nézték egymást, majd összeölelkeztek. Regina váratlanul hangosan felzokogott.
– Mami, miért sírsz? – futott hozzá nyomban Tomika.
– Nem sírok, kicsim, ezek örömkönnyek…
– Örömkönnyek? Te is szereted apát, ahogyan én?
– Igen, kicsim, én is szeretem… – csuklott el a hangja újra.
– … hurrrááá! Van apukám, van apukám!
Iván lehajolt érte, felemelte, magához ölelte a fiát, azután a karjára ültette, a másik kezével átkarolta Ginát, s így boldogan összeölelkezve bementek a házba.
27 hozzászólás
Kedves Ida!
Köszönet ezért a szép történetért!
Nagyon jól jön egy egy ilyen szép kimetelü írás!
Tele minden rém storikkal és és és
Mégegyszer köszönet,hogy sokunknek nagyon szép perceket
hoztál!
Szeretettel..sailor
Kedves sailor!
Én köszönöm, hogy végig követted, ha szép perceket okoztam velük, annak külön örülök.
Valóban, ez nem rémtörténet volt, viszont a boldogságért itt is meg kellett küzdeniük a főhősöknek, ahogyan az életben is, hiszen semmit sem kapunk ingyen. 🙂
Köszönetem azért, hogy végig izgultad és az mellett élvezted is a történetet.
Szeretettel,
Ida
Drága Ida!
Bevallom, nekem ez a második fejezet jobban tetszett, mint az első. Viszont a kettő együtt tökéletes egységet alkot. Az első fejezet végével bennem okozott hiányérzetet ez a második teljes mértékben kielégítette.
Végig remekül szőtted a történetet. Őszintén szólva tán egy olyan rész sem volt, amelynek az olvasása közben ne sírtam volna…
Nagyon örülök a boldog befejezésnek. Mind Iván, mind Regina megküzdött a boldogságért, amelyet végül megérdemelten el is értek. 🙂
Szeretettel: Klári
Drága Klári!
Örülök, hogy te is úgy látod, hogy a főhősök megküzdöttek és így meg is érdemelték a boldogságot.
Nagyon sokatmondó a következő két mondatod: "Végig remekül szőtted a történetet. Őszintén szólva tán egy olyan rész sem volt, amelynek az olvasása közben ne sírtam volna…"
Hidd el, sokat jelent nekem a véleményed, s egy-egy pici könnycsepp, sokat képes elmondani.
Hálás köszönetem értük, és azért, hogy itt voltál és elmondtad a véleményed általuk.
Sok szeretettel,
Ida
egy ilyen szép kimenetelü írás
Tele úgyis ma minden rém sttorikkal és és és
akartam
Kedves Ida!
Olyan ez mint egy szép mese.Boldogan éltek egy ideig aztán meg nem.
Én nem igazán hiszek a Happy End végződésű történetekben.Most itt így volt.
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Én hiszem, hogy boldogan élnek még meg nem halnak, és nem azért, mert mese, hanem azért, mert keményen megküzdöttek ezért a boldogságért. Ez így van az életben is, nem csak a mesében.
Köszönöm, hogy ígéreted betartva, végig követted ez a történetet.
Szeretettel,
Ida
Szia!
Megkapták a megérdemelt boldogságukat. Kell ennél több? Nem – mert az élet szép- kár, hogy a valóságban nem mindig. Jó volt olvasni, én nagyon vártam mindig a következő részt. üdv hundido
Szia hundido!
Örülök, hogy te is úgy gondolod, hogy kiérdemelték ezt a boldogságot.
Hálás köszönetem, hogy végig követted és izgultad az egész történetet. Mindig sokat jelentettek biztató, elismerő soraid.
Köszönetem értük.
Szeretettel,
Ida
Aztán, most már ásó-kapa! 🙂
tetszett
Igen, most már ásó-kapa… 🙂
Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm, hogy itt voltál.
Szeretettel,
Ida
Drága Ida!
Valahogy így képzeltem el én is a befejezést, szomorú lettem volna, ha nem így történik. Minden rész nagyon tetszett, és szépen építetted fel a történetet. Egy-egy részben elhomályosult a tekintetem, mert nagyon együtt éreztem a két főszereplővel, no és Tomikával, aki megszerette a számára még ismeretlen férfit. Kiérdemelték, hogy boldogan éljenek! Gratulálok ehhez a ragyogóra sikerült kisregényhez!
Sok szeretettel olvastalak: Matild
Drága Matild!
Örülök, hogy tetszik a befejezés, sőt te is hasonlóan képzelted. Annál is inkább örülök, mert, mivel, már többen nyilatkoztak, hogy éppen ilyen befejezésre vártak, úgy érzem, jól sikerült.
Örülök az időnként elhomályosuló tekintetednek és hálásan köszönöm az utolsó mondatodat: "Gratulálok ehhez a ragyogóra sikerült kisregényhez!" Sokat jelent megtisztelő véleményed.
Köszönöm.
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
A vége különösen szépre sikerült! 🙂
Nagyon jó, hogy megírtad a második részét a történetnek!
Judit
Kedves Judit!
Örülök, hogy tetszett a vége. 🙂
Igazad van, így lett kerek, egész a történet. Köszönöm, hogy végig követted Regina vaksorsát. 🙂
Ida
Nagyon kedves, megható történetet írtál drága Ida!
Jóleső érzéssel olvastam.Ritka a mindennapokban.
Szeretettel gratulálok
Öleléssel
Ica
Drága Ica!
Örülök, hogy tetszett a történet.
Köszönöm Neked, hogy fáradtságot nem kímélve, kitartottál végig, és most már nagyon örülök, hogy rászántam magam a folytatásra, mert így lett kerek-egész a történet.
Hálásan köszönetem kitartásodért.
Szeretettel,
Ida
Végig olvastam az egészet, az elejétől kezdve.
Nagy munka, szép munka, nagyobb olvasottságot is megérdemelne!
Máris nőtt az olvasottsága egy fővel, köszönöm neked, és a megtisztelő figyelmet.
Szeretettel,
Ida
Ismétlem:
Kedves Ida!
Köszönet ezért a szép történetért!
Nagyon jól jön egy egy ilyen szép kimetelü írás!
Tele minden rém storikkal és és és
Mégegyszer köszönet,hogy sokunknek nagyon szép perceket
hoztál!
Szeretettel..sailor
uI ÍRJÁL HASONLÓKAT!
Szia Ida! Olyan volt, mint egy tündérmese! Nagyon tetszett! Majd írok részletesebben még! Üdv: én
Ígértem, h visszatérek! Nos, a legfontosabb: jó volt olvasni. Mind a történet, mind a a stílus, bejön nekem, és sok olvasónak. Szükség van az ilyen történetekre. Annyi rossz van manapság a világban. A szerelmek zsákutcába futnak, életek, életutak törnek ketté. Regina és Iván meseszerű szerelme minden nehézség, baj és reménytelennek látszó küzdelem ellenére jól végződik, s az ő boldogságuk reményt ad/adhat arra nézve, hogy igenis az élet szép lehet!
Kedves Ica! Nagyon örülök, h "elcsábultam+ , – jövök még! Szeretettel üdvözöllek, s gratulálok: én
Szia Bödön!
Látom itt kétszer is jártál. Köszönöm soraidat. Őszintén szólva, igen jólestek. Bár, szerintem nem tündérmese, inkább az élet maga. Ilyen az élet, tele buktatóval, meglepetéssel, reménytelenséggel, de az, aki megküzd érte, megtalálhatja a boldogságát. Az életben sem adnak semmit ingyen, mindenért meg kell dolgozni, küzdeni. Tehát a boldogságért is. Aki nem küzd érte, az nem is találja meg talán soha.
Én is örülök, hogy elcsábultál, gyere máskor is, várlak szeretettel.
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Ne haragudj, hogy felhoztam ezt a novellád bele olvastam!
Én azt hittem ez régebbi.Írok valami újat" Én erre nem emlékszem"
Esküszöm úgy érzem egy év alatt tíz évet öregedtem!
Már muszáj leszek elolvasni.Nem mintha attól előrébb lennék.
Nem értem miért húztam le ezt annyira!Nem hallgattam a bölcs mondásra.
Ha nem tetszik ne babrálja menjen a …… (nem szalonképes) Nagyapám mondta ezt régen!
Milyen igaza volt!Szóval elnézést "kívánok" az itt díbolás miatt.Hány embernek léphettem
a lábujjára úgy, hogy nem is emlékszem?Már kezdelek érteni!Sajnálom van amire nincs magyarázat!
Főleg tőlem nem.Lehet " amnesztiám" van!A lényeg ne haragudj!
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Nem haragszom, miért is haragudnék. Ám az valóban igaz, hogy a hangulatunktól sok függ. Nyilván, amikor először olvastad, nem tetszett, most viszont más a hangulatod és jobban elér a tudatig. Van ilyen, nem kell mentegetőznöd, akkor sem haragudtam, most viszont örülök, hogy tetszett végül mégis.
Az, hogy már elfelejtetted a történetet, az nem jelenti azt, hogy amnéziád lenne. Ez ilyen, nem fogott meg, hát könnyen el is felejtődik az, ami nem érint meg bennünket. Ezen kár aggodalmaskodnod.
Örülök, ha úgy gondolod, hogy szépen ábrázoltam a tiszta gyermeki örömöt. Egyébként igen, anya vagyok, fiam is van és lányom is.
Örülök, hogy végül ide is írtál, és megírtad, hogy megváltozott a véleményed erről a kisregényemről. Köszönöm szépen.
Szeretettel,
Ida
Na még annyit írnék ehhez van benne egy kiemelkedő jó sor!
Szerintem!Nézte őket hosszan: hát igen, az élet apró darabkákból van összerakva, annyi a dolgunk csupán, hogy az érdes részeket összecsiszoljuk.Ez szerintem is így van!
Aranyos és szép ez a történet!Hány kisgyerek örülne ha lenne apja!
Ami érdekes akinek van az lehet annyira nem örül.Erről eszembe jutott
mennyire vágyódunk arra ami nincs ami pedig ott van előttünk és mellettünk az természetes.
Aztán, ha nincs megszakad a szív!Érdekes ez a boldogság keresés is amit végig írsz!
Én a tartós boldogságban nem csak a boldog pillanatokban hiszek!
Talán a legnagyobb emberi hiba a boldogság hajszolás. Meg, hogy egyedül lenni rossz.
Sokan inkább rossz kapcsolatban élnek csak ne legyenek egyedül.
Nagyon szépen tudod ábrázolni és leírni a tiszta gyermeki örömöt!
Ebből azt gondolom, hogy anya vagy!Nálad a szereplőid erős érzelmi kötődést mutatnak.
Persze minden szerelem más.Van aki fél az erős érzelmi megnyilvánulástól.
Ami talán félelem a csalódástól.Tetszenek ezek az erős pozítív érzelmi impulzusok amiről írsz!
Lehet, hogy hozzád képest kissé sótlan és savanyú vagyok, de nyitott vagyok az újra.
A másfajta érzelmek " az erős és lüktető nem rejtett érzelmekre!Tetszett!
Szeretettel:Ági