Hajnalra virradóra,
Az első kakasszóra
Felkelt a szellő,
Mókás tekergő.
Kisurrant rejtekéből,
Fatorony szögletéből,
És széjjel-szerte
A mezőt szelte.
Harmat hullott reszketett,
Tövis szúrta sziszegett,
Épp egy felhőt kergetett,
Mikor reggel lett.
A nap az égre gurult,
A fáradt éj búcsúzott,
Elszállt az álom
Egy holdsugáron.
A hajnali szellő,
Mókás, tekergő,
Elült magában
A torony zugában.
10 hozzászólás
Kedves Virágének!
Ez annyira aranyos lett! Nagyon tetszik. Többszöri olvasás után is csak mosolygok, mert nagyon kellemes a hangulata!
Gratulálok: A.
Jól esett, hogy olvastátok és tetszett. Szép gondolatokat,sikert kívánok nektek,Katalin.
Csatlakozom Angelface-hez. Ez valóban nagyon kedves, szívderítő vers.
Üdv: Colhicum
Mókásan csengő, dallamos vers! 🙂
Ez nagyon jó! Nagyon aranyos, és nagyon tetszik!
(csak az írásban volt egy-két dolog, ami megzavart..az utolsó versszakban a "móká" ugye mókás akart lenni..?)
Mindenesetre gratulálok, és köszönöm, mert én se tudom abbahagyni a mosolygást!
Suhanó
Nagyon szép ritmusa van, tetszett nekem is:) Gratulálok!:)
Mindnyájatoknak köszönöm a véleményeket! Katalin
kedves katalin!
igazán dallamos és játékos vers született általad, annyira bohókás és tavaszidéző, hog y kedvem támadt tőle táncra perdülni. tele van lelkesedéssel és örömmel és reménnyel. cCsudajó lett!
Pá,eszkimo
Kedves eszkimo! Ha így érzed, akkor örülök! Köszönettel, Katalin
Könnyed, símogató, laza-mint a szellő. Gratula:ruca