Juharfa áll az utca sarkán,
be-betekint házak ablakán.
Magas és büszke őr a vártán,
figyel, rendjén megy-e a világ?
Ősz ruháját felöltötte már,
küzd, nem adja meg könnyen magát.
Vad szélvihar, ha rajt rendet vág,
könnyei hullnak aranybarnán.
A könny avarrá válva pompáz,
szőnyegként a földön, mily csodás!
Kiáltanék, ne lépjetek rá,
hiszen az neki oly nagyon fáj!
Fent magasan már sok a tar ág.
Mint szép hölgy, ki kendőzi ráncát,
a lomb takarja a fa ágát,
még van remény, még valamit vár.
6 hozzászólás
Bizony így van drága Magdi!
Ha kinézek az ablakon szomorú látvány, ahogy szállingózik a sok levél a sárba.
Gratulálok szép versedhez: Ica
Köszönöm szépen Icám. Sajnos nem csak a fák, hanem mi magunk is őszbe fordultunk már.
Szeretettel üdvözöllek: Magdi
Kedves Magdi!
Szép verset írtál a Juharfáról.Nekem legalábbis tetszik.Még az jutott eszembe mindenki vár valamire.
Szeretettel:Ági
Valóban kedves Ági, így van. Míg van mire, kire várnunk, van értelme létünknek.
Szeretettel és köszönettel: Magdi
Kedves magam!
Tetszett!
Nagyon!
Az utolsó rész különösen!
Szeretettel.sailor
Köszönöm Kedves Sailor!
Szeretettel: Magdi