Jöttére kondulnak a harangok,
Csodálják roppant erejét,
Mellyel elnyeri a várúrnő kezét;
Övén viseli a fényes kardot,
Tetteiről szól számos írnok;
Büszkesége izmaiban dagad,
Közelében minden pacsirta vidám dalra fakad.
S itt jő ellenfele,
Győztes ütközetek mestere:
Fegyvere agyafúrt esze,
Fondorlatban látszik az ő ereje.
Mindig készen áll egy remek terve,
S azt kész is átváltani tettre;
Társaságban sohasem rossz kedve,
Sose hagyja, hogy döntsön helyette a vakszerencse."
6 hozzászólás
Kedves Tyrael!
Ha az ember a soraidat olvassa, direkt hallja , hogy szólnak a trombiták. De a trombiták csak a hősőknek szólnak. Nekem nem. Hamvas Béla irta egyszer, amit én is már annyiszor elmondtam:
"Én irtózom attól, hogy hős legyek, vagy szent, vagy bölcs. És az én biográfiámra nem vagyok kíváncsi. Én szeretnék normális ember lenni."
Régebben én is feltettem egy verset Már nem az vagy aki voltál cimmel, ahol leirtam, milyen boldogan lennék újra egy normális ember
Üdv Toni
Gratulálok, Tyrael, a versed remekül visszaadja a lovagi tornák hangulatát.
Régi korokba, több száz éves távlatokba repíted vissza az olvasót költeményeddel.
Érdekes formája miatt is nagyon jó olvasni.
Szuper lett!
Üdv.:Tamás
Szia!
Lovagi torna, elmúlt idők!Micsoda imázsa volt abban a korban!Tetszik a versed.
Szeretettel:Selanne
Kedves Toni, ismét köszönöm értékes idézetedet!
Kedves jerrynostro, köszönöm szépen, igyekeztem, hogy sikerüljön jól leírni, amit szerettem volna 🙂
Kedves Selanne, várlak legközelebb is 🙂 köszönöm ittjártad.
Üdv. Tyrael
Érdekes témát választottál, és képletesen elénk tártad a lovagi tornák világát. Versed tartalmi és egyéb szempontból is kifogástalan, hangulatos és szép.
Kata
Kedves Kata,
köszönöm, hogy megtiszteltél figyelmeddel.
Üdv. Tyrael