A n y u

Anyu.
Egy szál virág csak,
mit sírodra teszek,
vedd el, ez volt kedvenced,
régi kertünkből félve elcsentem.

Lopok neked időt,
hogy jusson rám is
és a ritka pillanatot sokszorozom,
mikor kacagva játszol velem.

Lopok neked hangot,
hogy szavad halljam,
mikor kimondod: kisfiam,
vagy utánam kiáltod nevem.

Ígérem, ha lekváros
lesz a kenyér, vagy
tükörtojással a spenót,
én csendben mind megeszem!

Nem kérem a csirke
combját, jó lesz a csontosa is,
csak tedd elém nokedlivel,
tudod, azt nagyon szeretem!

Mint régen, menjünk
a padlásra, csendben,
hogy apu meg ne lássa,
mikor a sonkát nyesegetem!

Ha kikapok is, de lopok
neked orgonát, tudod, azt
a dupla tömött fehéret
újra hatalmas csokorba szedem.

Megfogadom nem szájalok
daccal, sírva ordítva a világba
ha játékot karácsonyra nem kapok,
az ajándék ruhát, cipőt majd felveszem.

Anyu!
Nem ezt ígérted, mikor
meleg öledben dajkáltál,
éjjel álmomra vigyáztál,
mondd, miért engedted el a kezem?