Mosolygok – már tudod, miért,
s e mosoly végre révbe ért.
Mosolyogsz te is, igen,
és nem titok, hogy kedvelem,
Hogy összesimult a két szív,
egybeforrt két dobbanás,
visszhangzik és felsejlik
a szerelemből gyúlt varázs.
Elsuttogott kívánságom,
édes titkom te voltál.
Én kincsed lettem, csak tiéd,
mit őrzöl, féltesz, bármi vár.
Szívemnek minden szerelmét,
lásd, most szívednek adom,
vissza többé nem is kérem,
rajta veled osztozom.
És egy szavaddal ígérd csak,
hogy „örökké”, s én elhiszem,
mert túl kevés lenne a sok,
de épp elég a végtelen.
4 hozzászólás
Tetszett. :))))
Köszönöm :)))
Csillagos ötös, gratulálok… 🙂
Nagyon köszönöm Steph! 🙂