Megsárgult egy fénykép,
mint az őszi levél,
mely mereng az ágon,
mielőtt útra kél…
Ha látni akarom,
onnan üzen anyám,
örökifjú maradt
születésem után…
Élőként nem láttam
érkezésem óta,
s fogyatkoznak lassan,
kik beszéltek róla…
Az életét adta,
mikor megszülettem,
még fel sem sírhattam,
máris árva lettem…
Ha jő Anyák napja,
gondolok rá sokat,
hisz` telik az idő,
s meglopja álmomat…
Túl a kilencvenen
vajon élne-e még?
Huszonkilenc maradt,
és otthona az ég…
Ahol van manapság,
áldja meg az Isten!
emléke megmarad
szomorú szívemben…