Jöttemre ébredve
a félelem vaddá szelídül,
s kinek lelke mocsárban
előlem hiába menekül.
Jövendölt mondatok
sorai között rejtőztem,
s a kezdetek megírták,
hogy a végére eljöttem.
Itt voltam végig
minden arcban.
Győztem-vesztettem
minden harcban.
Végtelen testemre
szegeződött, üres szempárok,
hamis tükrök mögött
összeomlott, régi világok.
Fellegem játéka
zúg, tajtékok alatt és felett,
a várva várt időm
végítéletre elérkezett.
Imádságra szólít az ösztön
mindenkit e pusztuló földön.
Lelkem óv, de testem a börtön,
tisztítótűz lángjait őrzöm…
…még!
6 hozzászólás
Kedves Fél-X!
Furcsa, vad felhő az Asperatus,
talán nem véletlen adtad versed címéül…
Nekem nagyon tetszett!
Kedves Judit!
Köszönöm szépen!
Valóban, tökéletesen látod!
Egy titokzatos, vad, de mégis magával ragadó felhő az Asperatus.
Barátsággal:Fél-X
Szia !
A titokzatos dolgok mindig érdekesek az emberek számára. A vad felhő még inkább.
Én szelíden írom, jó lett ez a versed is.:-)
Szép napot:Marietta
Kedves Marietta!
Köszönöm szépen!
Nagyon jól látod! Megpróbáltam valamit beleképzelni e végtelenségbe.
Barátsággal:Fél-X
Én gyakran nézem a fellegeket az égen. Olykor csodás látványt nyújtanak, olykor formailag képeket lehet bennük látni. Persze versed ennél több, filozófiai mélységeket pásztáz.
Gratulálok!
Alberth
Kedves Alberth!
Köszönöm neked is!
Valóban csodás, érdekes illetve elgondolkodtató látványt nyújt időnként. Én is erre asszociáltam
Barátsággal:Fél-X