…Hirtelen berángott a világ bőre,
Lelkem meg halvány, s pőre
Szívvel a világra böffent.
Szemem kinyílt, aztán önfent
Nevetés buggyant ki újfent
A valóság torz árnyain.
És ki(ne)vetve álmaim,
Helyemen egy roncs áll ma, ím
Ereibe szőve immár…
Nincsenek még tettei, bár
Úgy tűnik, már semmi nem vár
Már, csak a Hold bús karéja.
Mi körül dögevő héja
Keringett, s ezer hiéna
Ropta húslerágó táncát,
Bőrömre marva ráncát
Az idő rút vasfogán át:
S bár életem gyertyaláng,
Már rég halottan: egyre ráng…
1 hozzászólás
Rawelli!
Versedet nem azért kell többször olvsani, mert nem érthető! Ellenkezőleg! Minden olvasat előcsal valami új értelmet!
Stílusodat csak csodálhatom!
Szeretettel: Falevél