Egész apró voltál, alig találtalak
meg a fűszálak között!
Ám ahogy Rád leltem, béke költözött
szívembe.
Most itt ülsz a tenyerembe',
s rám szegezed tekinteted.
Érzem, reszketsz…. Mi lesz veled?!
Ne félj, gondodat viselem!
Bár nem kéred, Tiéd mindenem.
Az összes kincses dobozom,
a könyveim a polcokon,
kék üvegbe zárt könnycseppjeim,
illataim, a verseim,
lelkem rezdülései,
s a gitár húrjairól
leomló zene…
Tiéd életem minden porszeme.
Neked nincs semmi egyéb dolgod
Drága,
csak belenőni az igaz világba…
9 hozzászólás
Először azt hittem, hogy Babszem Jankóhoz beszélsz, vagy valami liliputi lényhez. 🙂 De nem… Nagyon szép… 🙂
Kedves Boer!
Már bocsánat, de akkorát röhögtem a hozzászólásodon, hogy csak na!:))))
Tulajdonképpen még mindig kacarászok! :)))
Köszi!:) (Tulajdonképpen nem is rossz ötlet, ha megunom, beleteszem egy gyufásskatulyába…) :)))
Üdv: Gyömbér
Hát Gyömbérkém így, hogy a Babszem Jankó is bejött a képbe én is nevetek, nagyon aranyos lenne egy kis gyufásdobozkában, mindig nálad lehetne.))
Félretéve a viccet…nagyon jó versike, s különösen az üvegbe zárt könnycsepp tetszett nagyon! Gratulálok Neked:)
A gitár húrjairól leomló zene… Milyen szép!:) Mint maga a vers. Gratulálok: Colhicum
Most nem tudok mit írni, Colhicum, Boer, és Sleepwell, elmondta helyettem, pont ezeket gondoltam én is…
De azért nagyon gratulálok!)
Furcsa, az én fejemben pedig Hüvelyk Matyi járt. Persze, komolyra fordítva, értem én, értem. Legjobban a lezárásod tetszett, illetve "a gitár húrjairól leomló zene". Gratulálok, ismét egy igazi "Gyömbér"-es vers.
üdv, macs
Kedves Gyömbér! Ez a költemény…, ez-gyönyörű lett, megérintette lelkemet.
Nagyon szép verset írtál, igazi költőiség hatja át az elejétől a végéig.
Lenyűgöző vers, Gyömbér, napok óta nem jártam erre, de érdemes volt… Kiváló, megborzongatott..
aLéb