Egy konokul kopogó szív, lágyan
lüktető erek, lélegző élet,
a széljárta késő délutánban
puha talpán sétál a természet.
Mohó daganat, az arca ében,
szögesdrót mögé szorított terek,
a tudás vén fájának tövében,
egy kék golyóval játszik a gyerek.
Izzadt, fanyüvő, kancsal férfiak,
zsíros mosolyú hentesasszonyok,
ma még mindenki ingyen vért ihat,
holnap értetek újra meghalok.