de a lényeg nem is ez,
hanem, hogy nélküled tovább menni nem is akarok.
Ott vagy mindig nekem,
s neked bármikor odasúghatom, ha egy kő nyomja a szívem.
Ismerem édes titkaidat,
ahogy te is az én álmaimat.
Már messziről meghallom hangodon,
ha szívedben a dal nyugtalanul kong.
És ha bánat-felhők sodródtak útunkba,
egymás kezét fogva vártuk,
még ránk süt újra a boldogság sugara.
Ismerjük egymást kívül-belül,
sem a jót, sem a rosszat nem hagyjuk házon kívül.
És tudom, ha egyszer őszbe font hajunkba kap a szél,
és ráncos kezünk majd egyszer összeér,
te akkor is ott leszel még velem,
és együtt gondolunk vissza, milyen volt az első szerelem.
Mert ezt az áldott barátságot az iskolai évek hozták létre,
és az emlékek dagasztották ilyen szép kerekre.
A közös élményeknek meg soha nem lehet vége,
Még valaki azt nem mondja:
ez a világ vége.
De a világnak addig ne is legyen vége,
még valaki meg nem kérdi tőlem,
mit is jelentesz Te nekem,
amire én csak ezt felelem, hogy
Barátságod létem egyik fele,
léted pedig olyan, mint egy versé, melynek örök az üzenete.
1 hozzászólás
Mély, lszép és komoly gondolataid legtöbb helyen szépen összecsengenek. Az juott eszembe, ezért le is írom: Nyugodtan próbálkozhatnál szabályosan versformákba öntött versekkel. Megérné!
Üdv.