A rekeszes faládába
tán tízesével fért be.
Mester úr naphosszat állt
egy vastag bőrköténybe’
a drótkosaras masina
pedálos oldalán,
s fejét kapta a számlapra,
mikor szisszent a gáz.
Millió buborék simult
bele az üvegtestbe,
s láthatatlanul tornyosult
a kiutat keresve,
míg hasas vendéglátója
rekeszekbe került,
s gumikerekű kocsikon
világgá penderült.
Kolomp szava riasztott
ha a kocsi megállt,
sorra nyíltak az ajtók,
s ugattak vad kutyák.
Csőrüknél fogva vitték
kettesével, s üres
üveggel váltódott ki
mind a teli üveg.
Ó, az a hűvös spiccer…!
Vagy harmatos málna…!
Be ínycsiklandozó volt
a kánikulába’…!
6 hozzászólás
Szerettem a málnaszörpöt inni, a falusi szódával, gyermekkoromban. Emlékszem jól az üvegekre, kicserélni nem szerettem, akkor mindig a nővéremmel egyezkedtem. A mai szóda nem olyan erős, friss , amit mi vásárolunk. Még eszembe jutott az is, amikor patronnal csináltuk, és engem izgatott, ott a jég rajta. Megnyaltam, a nyelvemen a bőr szépen lejött. Kíváncsi gyerek:-)) Így járt. a VERS REMEK!
Kedves Marietta, a manapság kapható szóda műanyagban feszít, és műanyag hálót húznak rá, ami nem is tudom, mire jó. Azt hiszem, messze nem olyan erős, mint régen volt. A patronos fejlesztés már elvitte a hangulatát, de ma már az is nosztalgia…
Én is megnyaltam…:(
Viszont a málnaszörp, (a házi), ma is csodás…:)))
Szép és egyszerű írás. Ötletes.
Köszönöm, örülök, ha tetszett!
Kedves Irén!
Múltat idéző vers, jó volt olvasni. Ráadásul most legalább megtudtam, valamikor hogyan készítették a szódát.
A padláson még találtam nemrég ilyen régi fajta üveget, de én inkább csak a patronos változatra emlékszem. /Nálam a rosszul rátekert fejrészt az ablaküveg bánta, azóta nem készítettem szódát.:)/
Szeretettel: Zsóka
Kedves Zsóka, ma már az is történelem.
Bár kevesen, még van, aki használja. De azzal is vigyázni kellett.
Köszönöm, hogy olvastad!