Ma nem láttuk útmutató csillagunk,
Vastag, felhőtakaró alá bújt!
A kelő nap vörös fénye is
Alig tudta áttörni e takarót!
Oly szép, békés volt minden,
Mint szívünkben a szerelem!
Nyugalmas volt a táj,
Mint testünk ölelkezés után!
A természet is lassan éledt
A testünk is újra ébredt!
Ismét elöntött a vágy
Irigykedve néztem e csodát!
A nap, hogy teszi magáévá
Az eget és a földet!
A természet, hogy kínálja
Esőtől nedves testét!
Örömkönnyektől ragyogott
A táj, a nap éltető sugarától!
A szívünkbe viszont bánat költözött,
Hisz külön váltunk, estig most!
2 hozzászólás
Szép a szerelem, saz pedig igen jó, ha valakit versírásra sarkall.
Üdvözöllek.
Köszönöm Finta Kata. Elismerésed jól esett. lassan egy éve, hogy első probálkozásom volt, és jól látod a szerelem váltotta ki belőlem.
Üdv: Gabi